Tegnap a János vitéz kezdő sorait akartam szavalni, de a Toldié ugrott be minduntalan: Ég a napmelegtől a kopár szik sarja, / tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta/. A lényeget elkaptam, mert amaz is természeti képpel indul, csak éppen máshogy: Tüzesen süt le a nyári nap sugára / Az ég tetejéről a juhászbojtárra. / Fölösleges dolog sütnie oly nagyon, / A juhásznak úgyis nagy melege vagyon/. Mindkettőt Sándor írta a másodikat Petőfi Sándor, az elsőt Zsandor (Jean d’Or, ahogy Petőfi Arany Jánost nevezte). Nos megvannak a természeti képek, mindkettő forró napokról szól, szemben a mostani valósággal. Enyhe telünk van így nyárutón. Ha igaz, a meteorológiai nyárnak csak két nap múlva lesz vége, 23-án.
Mielőtt T-hez mennék, beírom a mai adagot, hogy kinyomtatva olvashassa. Hét vége lévén csak akkor írok gyorsjelentést, ha valami változás állt volna be körülményeiben, amiről tájékoztatnom illik az érdeklődőket azon kívül, hogy eddig a fsz. 2-ben, ezután a fsz. 6 vagy 7-ben lesz található. Itt, most csak a virtuális interjú következő folytatását közlöm: Az újabb kérdés azt érdeklődi: Kedvenc borom, ételem?
Jó hogy kettévágták az ivásra és evésre vonatkozó kérdést, mert válaszom is két részből áll. Könnyű volna azt mondani, hogy a malaga vagy az aszú a kedvenc borom. Meglehetősen édesszájú lévén hajlok rá, hogy csakugyan a konty alá való nedűket szívelem. De hamarjában elmondom, nem vagyok nagy borivó, inkább vállalom emiatt magyartalan mivoltomat. Francia vőm érdeklődött az iránt, hogy a kinyitott 2004-es évjáratú fehérbor milyen. Mondom, fogalmam sincs róla. Attól függ, milyen tablettákat nyomtak bele és mennyi cukrot adagoltak hozzá. Tudom, cinikus volt ez a válasz, de már annyi kétséget támasztottak bennem a borivók, hogy nosza. „Ennyiért, meg annyiért nem lehet bort előállítani. A vörösborok mind szárazak, ha mégsem, a cukor miatt nem. Budafok betonkádai nem láttak szőlőt stb, stb. Fogadok, hogy láttak, és nem desztillált vizet szállítanak oda a tehervagonok. Mindegy. Nem értek a borokhoz. Azért nem, mert nem értem rá szórakoztatni ínyemet elég kitartóan a kóstolgatással és az összehasonlítgatásokkal. Jó fél éve csak kapkodtam a fejemet Pannonhalmán, ahol egy borász telebeszélte fejünket azzal, hogy ez a bor nem elég testes, de gyümölcsössége meglehetős, és a frissen kaszált fű illatát hordozza. Még jó, hogy nem enyhe trágyaszagot. Nem akarom magamat marhaságokba belelovalni. Inkább megiszom jó szívvel a nekem ízlő borokat, s ha nem ízlik, készítünk belőle forralt bort. Magam anyai nagyapámra ütök. Ő a rumot kedvelte, én meg a konyakot. Kevés is elég belőle, és gyorsan fejbe vág. Mielőtt bárki felkapná a fejét, kijelentem, hogy ez idő szerint nem vagyok alkoholista, s eddig – hála Istennek – sose voltam.
Ételek.
Hetente ötször étkezem üzemi konyhán. Számos tanúm igazolhatja, hogy hányszor kifakadtam: Már megint nagyon jó volt az ebéd. Hogy miért nem valami ócska löttyöt hozatnak ebédre. Teljesen elhízunk, amiért ilyen ízletes ételeket eszünk. Gyerekkorom óta nem vagyok válogatós. Tapasztalatom szerint a válogatósak köréből kerülnek ki a slankok, én meg az ellenkező tábort erősítem. Mindent szeretek, és jóllakásig eszem. Sajnos mindent és sajnos jóllakásig. Sőt, mint Göre Gábor bíró úr megjegyezte volt: „Nincs az a megrakott szekér, melyre még egy vellával föl nem fér.” Hát olykor fölfér.
PRAE
Randevú
Férfi (telefonba): Amelyikünk előbb a Batthyány térre ér … az vár meg Téged. Ugye milyen eredeti? Kár, hogy a bajor paraszt korábban már ezt mondta feleségének: Ha egyikünk meghalna, én a vidéki házunkba költözöm.
Pályázati anyag Antinobel-díjra
A díj létezik. Nem könnyű elnyerni. Valamilyen hatalmas és értelmetlen kutatásért osztják ki pályázat alapján. Mit tudom én … pl. tudományos kísérletsorozatért, mely kimutatja, hogy egy átlagos réten hány fűszál van. Pályázatom: A második évezred jelentős változást hozott. Mert ha igaz, hogy a cím után azért nem teszünk pontot, mert ezzel rendkívül sok nyomdafestéket takarítunk meg a népgazdaság számára, akkor jelentem, hogy az ezredforduló valóságos fellélegzést hozott. Ezer éven keresztül a dátumok előtti hosszabbik határozott névelő volt használatos: az ezredik évtől az ezerkilencszázkilencvenkilencedikig bezárólag. Majd a kétezrediktől kezdve mindez a múlté, elég a rövidebb névelőt kitenni. (pl. a 2004. évben stb.) A „z” betű elhagyása nagyon sok megtakarítást hoz a közjónak. Elemzésem szerint ez a tendencia évezredeken keresztül folytatódik (mind a 3., mind a 4. évezredben). Nem így az ötödikben. Három évezrednyi kedvező intervallum után visszaáll az évszámok előtti hosszabb határozott névelő. Már most, jó előre felhívom a kutatók figyelmét a leselkedő veszélyre. Tegyenek valamit annak érdekében, hogy a pazarlás 3000 év múlva ne következzen be. Használjanak más jelet a hosszabb határozott névelő helyett. Ha nem jut okosabb az eszükbe, javasolom, hogy jelentse a görög α azt, hogy az.
Utolsó kommentek