POST
Tegnap éjfélkor még fent kukorékoltam, csak valamikor egy óra felé kábultam el álomba.
Ehhez képest reggel fél hétkor már bevásároltam hétvégére. Hamar korrektúráztam,
amit kellett, megettem egy lángost, porszívóztam, majd az összegyűlt vackokat
elmosogattam. Megfürödtem, és megettem egy újabb lángost. Meglehetősen álmos
maradtam, de úgy szuszogok újabban, hogy egy harmadik kávéval nem kísérleteztem.
Összeszedtem kultúrautalványaimat, és a mindenféle egyéb ajándékoznivalókat. Az
utalványokat névre címzett borítékokba raktam, hogy ne ott kelljen vacakolni
velük a hármas szülinap helyszínén. Elmentem Tücsihez, és szokott formám alatt
teljesítettem, mint aki halálosan fáradt. Majd buszra szálltam. A combinón valamennyire
kialudtam magamat, pedig olyan ritkán járok a körúton, hogy feltehetőleg
érdekesnek találtam volna a mai arcát. Leginkább a fiatalok öltözködése lepett
meg. Divatosabbak, mint a felénk, Óbudára közlekedők. No mindegy. Amikor
becsöppentem a vendégség közepébe, tizenheten fogtak valamilyen ivóedényt a legkülönbözőbb
italfélékkel. Nekem egy kis pohárka unicumot nyomtak a kezembe. Sorra
üdvözöltek és gratuláltak, majd a legnagyobb fotelbe tuszkoltak, az asztalfőre.
Nem igazán akartam belesüppedni. Nyomban telerakták tányérkámat mindenféle
finom kevercsekkel, és ezeket eszegettem sós stanglival. Beletelt vagy negyed
órába, míg saját szatyraimhoz jutottam, hogy végre én is átadjam, amit hoztam.
Ancsának régi térképeket a Pilisről. Volt köztük KuK időkből való is. Kapott
egy korábban kiadott útikalauzt, és Prohászka egyik kötetét, melyben nagyon szépen
és hosszasan ír az általa olyannyira favorizált Pilisről. Most hadd ne írjak
azokról a szépséges dolgokról, amelyeket én kaptam. Mindenkinek köszönöm
kitüntető figyelmességét, mert csakugyan mindnyájan elhalmoztak figyelmességük
jeleivel. Még arra sem akarok bővebben kitérni, hogy Kati mennyire meg volt
lepve, amikor a saját nevével fémjelzett kottáit viszontlátta, melyekből
gyerekkorában gyakorolta zongoraleckét, s melyekben Aliz néni erőteljes
jegyzetei nahógyilisz. Igazán örültem, hogy örül neki. Hogyne tenné, most kapott
egy elektromos zongorát, és újra zenész lett. Tehát átadtam kinek-kinek a
borítékot az utalványokkal. Köszönték.
Ancsa is köszönte volna, de érdeklődéssel kérdezte: Mi lett volna a borítékban,
ha lett volna benne valami. Hát mi lehetett volna? Kétezer ft értékű
kultúrautalvány, mint a többieknek. Mehettél volna vele a MűPába, ahol
elfogadják, vagy az Állatkertbe, ahol szintén, és még számos más helyre is. Forgattam
a nyitott kopertát, de csakugyan üres volt. A hülye helyzetet Kati oldotta meg.
Biztos az enyémbe pakolta Miki az egészet. Itt a fele. És átadott ezer ft értékben
az övéből. Igen, biztos így kellett lennie, hebegtem nekik. És ezzel a dolog
majdnem véget is ért. Magamban így evett a fene: Lehet, hogy elszámoltam a
jegyek névértékeit, és azt hittem, hogy az Ancsa borítékjába már raktam, de…
Egy boríték üresen maradt, azt azon frissiben kidobtam a szemétbe, ezekből két
műanyagzacskónyit levittem a kukába. A kérdés most már csak az, üres volt-e az
a boríték, amit kidobtam?
Drága Cselló lovagiasan hazáig fuvarozott. Míg megfordult, a ház előtt parkoló
kocsimból előkaptam a zseblámpát, és a kukatárolóban felnyitottam azt a
badellát, amelybe a két hulladékos zacskót dobtam. Újabb szemetet nem tettek rá,
könnyen kiemeltem a kérdéses nájlonzacskót. Kitéptem a tetejét, megtaláltam a
kidobott borítékot. Benne a kétezer forint értékű utalványt.
A rejtély megoldódott, jószívű Kati húgomnak jár még ezerért, és Ancsának is
ugyanennyi.
Itt a vége, fuss el véle.
PRAE
Gondolatok a szerkesztőségben
Egyes népdalok szerelmes szövegei hasonlóan jók, mint az ószövetségi Énekek éneke szövegei: kétdimenziósak. Vonatkoztathatom emberre, mert szerelmes vagyok, de vonatkoztathatom Istenre is, mert imádkozom, mert imádom, mert azt szeretném, hogy közöm legyen hozzá. Mégpedig meglehetősen intim közöm.
Lapozgatom a válogatás szándékával a Tiszán innen, Dunán túl c. népdalgyűjteményt, s az alábbi gyöngyszemekre bukkanok.
Szép is vagy te, jó is vagy te,
éppen hozzám való vagy te –
Mondhatja Isten is az embernek, akiről kijelenti: a tenyerembe rajzoltalak. Ha anyád elhagyna, én akkor sem hagylak el. stb.
Egyedül csököttségeink, gyengeségeink, megbánandó bűneink tartanak távol Isten közelségétől:
Te volnál az igazi szerető!
Bocsáss meg, ha valaha vétettem
ellenedre [Uram?!] rosszat cselekedtem
A megtért ember imája lehet Isten iránti vágyódása
Hát én immár kit válasszak, virágom?
te engemet, én tégedet, virágom – súgják a szerelmesek egymásnak.
Ám cinikus támadások kikezdhetik a fejlődő, bontakozó kapcsolatot:
Tiltják tőlem a rózsámat,
mégis hozzám jár.
A kezek érintése, az együtt cselekvés vágya fogalmazódik meg itt szép formában
Addsza rózsám a kezedet, forduljunk egyet, forduljunk egyet
aztán menjünk ki a kertbe, hadd szedjünk meggyet,
aztán menjünk ki a kertbe, hadd szedjünk meggyet.
Az önfeledtség kívánságai, az aranyszabály szerinti szerelem:
Amerre mégy, édes rózsám, kívánom,
hogy előtted a rét is tiszta rózsává váljon
a zöld fű is előtted édes almát teremjen,
a te szíved [engem] el ne felejtsen
Aki szerelmes, másképp látja a világot:
A tavaszi szép időnek
lám hogy mindenek örülnek
erdők mezők megzöldülnek
a madarak zengedeznek
kisütött a nap sugára
az én rózsám ablakára
tündöklik gyémánt orcája
ragyog szép csillag módjára
repülj fecském ablakára
kérjed nyissa meg szavadra
mondd ezüstös lapot vevék
rá arannyal írom nevét
[tenyerembe rajzoltalak téged!]
Felajánlkozás – Szól a Gazda: – Gyere!:
Csillagom, révészem, vigyél által a Dunán
uramról maradott magam odaadom,
át is viszlek a Dunán,
aranyszőrű paripán,
Megölellek a partján.
A szerelmes pillantás kitágult pupillákkal… és hatása
Nincs édesebb mint a méz,
ki mit szeret, arra néz.
Lám, én szőkét szeretek,
csuhajla, ha ránézek, nevetek.
Hogyan mondjam meg neki?
Erdő, erdő, erdő,
marosszéki kerek erdő,
madár lakik benne,
madár lakik tizenkettő,
cukrot adnék annak a madárnak,
dalolja ki nevét a babámnak,
csárdás kis angyalom,
érted fáj a szívem nagyon
Ide kellene egy kis külső segítség:
Két szál pünkösdrózsa
kihajlott az útra,
el akar hervadni
nincs, ki leszakítsa.
Nem ám az a rózsa,
ki a kertben nyílik,
hanem az a rózsa,
ki egymást szereti
Nyílt vallomás:
Szeretlek két piros orcádért,
szemed járásáért,
szád mosolygásáért.
Gábriel angyal mint postás:
Madárka, madárka,
csácsogó madárka,
vidd el a levelem,
vidd el a levelem
szép Magyarországra.
Ha kérdik, ki küldte,
mondjad, hogy az küldte,
kinek bánatában,
szíve fájdalmában
meghasad a szíve.
Isteni idill:
Csinálosi erdőn,
Csinálosi erdőn
van egy fiatal fa,
van egy fiatal fa.
Az alatt folyik egy,
Az alatt folyik egy
csendes patakocska,
csendes patakocska.
Oda jár fürödni,
Oda jár fürödni
egy pár galambocska,
egy pár galambocska.
Az egyike mintha,
Az egyike mintha
majoranna volna,
majoranna volna.
A másika mintha,
A másika mintha
teljes szegfű volna,
teljes szegfű volna.
Utolsó kommentek