POST
Tegnap éjfélkor még fent kukorékoltam, csak valamikor egy óra felé kábultam el álomba. Ehhez képest reggel fél hétkor már bevásároltam hétvégére. Hamar korrektúráztam, amit kellett, megettem egy lángost, porszívóztam, majd az összegyűlt vackokat elmosogattam. Megfürödtem, és megettem egy újabb lángost. Meglehetősen álmos maradtam, de úgy szuszogok újabban, hogy egy harmadik kávéval nem kísérleteztem. Összeszedtem kultúrautalványaimat, és a mindenféle egyéb ajándékoznivalókat. Az utalványokat névre címzett borítékokba raktam, hogy ne ott kelljen vacakolni velük a hármas szülinap helyszínén. Elmentem Tücsihez, és szokott formám alatt teljesítettem, mint aki halálosan fáradt. Majd buszra szálltam. A combinón valamennyire kialudtam magamat, pedig olyan ritkán járok a körúton, hogy feltehetőleg érdekesnek találtam volna a mai arcát. Leginkább a fiatalok öltözködése lepett meg. Divatosabbak, mint a felénk, Óbudára közlekedők. No mindegy. Amikor becsöppentem a vendégség közepébe, tizenheten fogtak valamilyen ivóedényt a legkülönbözőbb italfélékkel. Nekem egy kis pohárka unicumot nyomtak a kezembe. Sorra üdvözöltek és gratuláltak, majd a legnagyobb fotelbe tuszkoltak, az asztalfőre. Nem igazán akartam belesüppedni. Nyomban telerakták tányérkámat mindenféle finom kevercsekkel, és ezeket eszegettem sós stanglival. Beletelt vagy negyed órába, míg saját szatyraimhoz jutottam, hogy végre én is átadjam, amit hoztam. Ancsának régi térképeket a Pilisről. Volt köztük KuK időkből való is. Kapott egy korábban kiadott útikalauzt, és Prohászka egyik kötetét, melyben nagyon szépen és hosszasan ír az általa olyannyira favorizált Pilisről. Most hadd ne írjak azokról a szépséges dolgokról, amelyeket én kaptam. Mindenkinek köszönöm kitüntető figyelmességét, mert csakugyan mindnyájan elhalmoztak figyelmességük jeleivel. Még arra sem akarok bővebben kitérni, hogy Kati mennyire meg volt lepve, amikor a saját nevével fémjelzett kottáit viszontlátta, melyekből gyerekkorában gyakorolta zongoraleckét, s melyekben Aliz néni erőteljes jegyzetei nahógyilisz. Igazán örültem, hogy örül neki. Hogyne tenné, most kapott egy elektromos zongorát, és újra zenész lett. Tehát átadtam kinek-kinek a borítékot az utalványokkal. Köszönték.
Ancsa is köszönte volna, de érdeklődéssel kérdezte: Mi lett volna a borítékban, ha lett volna benne valami. Hát mi lehetett volna? Kétezer ft értékű kultúrautalvány, mint a többieknek. Mehettél volna vele a MűPába, ahol elfogadják, vagy az Állatkertbe, ahol szintén, és még számos más helyre is. Forgattam a nyitott kopertát, de csakugyan üres volt. A hülye helyzetet Kati oldotta meg. Biztos az enyémbe pakolta Miki az egészet. Itt a fele. És átadott ezer ft értékben az övéből. Igen, biztos így kellett lennie, hebegtem nekik. És ezzel a dolog majdnem véget is ért. Magamban így evett a fene: Lehet, hogy elszámoltam a jegyek névértékeit, és azt hittem, hogy az Ancsa borítékjába már raktam, de… Egy boríték üresen maradt, azt azon frissiben kidobtam a szemétbe, ezekből két műanyagzacskónyit levittem a kukába. A kérdés most már csak az, üres volt-e az a boríték, amit kidobtam?
Drága Cselló lovagiasan hazáig fuvarozott. Míg megfordult, a ház előtt parkoló kocsimból előkaptam a zseblámpát, és a kukatárolóban felnyitottam azt a badellát, amelybe a két hulladékos zacskót dobtam. Újabb szemetet nem tettek rá, könnyen kiemeltem a kérdéses nájlonzacskót. Kitéptem a tetejét, megtaláltam a kidobott borítékot. Benne a kétezer forint értékű utalványt.
A rejtély megoldódott, jószívű Kati húgomnak jár még ezerért, és Ancsának is ugyanennyi.
Itt a vége, fuss el véle.

PRAE
Gondolatok a szerkesztőségben

Egyes népdalok szerelmes szövegei hasonlóan jók, mint az ószövetségi Énekek éneke szövegei: kétdimenziósak. Vonatkoztathatom emberre, mert szerelmes vagyok, de vonatkoztathatom Istenre is, mert imádkozom, mert imádom, mert azt szeretném, hogy közöm legyen hozzá. Mégpedig meglehetősen intim közöm.

Lapozgatom a válogatás szándékával a Tiszán innen, Dunán túl c. népdalgyűjteményt, s az alábbi gyöngyszemekre bukkanok.

Szép is vagy te, jó is vagy te,

éppen hozzám való vagy te –

Mondhatja Isten is az embernek, akiről kijelenti: a tenyerembe rajzoltalak. Ha anyád elhagyna, én akkor sem hagylak el. stb.

Egyedül csököttségeink, gyengeségeink, megbánandó bűneink tartanak távol Isten közelségétől:

Te volnál az igazi szerető!

Bocsáss meg, ha valaha vétettem

ellenedre [Uram?!] rosszat cselekedtem

A megtért ember imája lehet Isten iránti vágyódása

Hát én immár kit válasszak, virágom?

te engemet, én tégedet, virágom – súgják a szerelmesek egymásnak.

Ám cinikus támadások kikezdhetik a fejlődő, bontakozó kapcsolatot:

Tiltják tőlem a rózsámat,

mégis hozzám jár.

A kezek érintése, az együtt cselekvés vágya fogalmazódik meg itt szép formában 

Addsza rózsám a kezedet, forduljunk egyet, forduljunk egyet

aztán menjünk ki a kertbe, hadd szedjünk meggyet,

aztán menjünk ki a kertbe, hadd szedjünk meggyet.

Az önfeledtség kívánságai, az aranyszabály szerinti szerelem:

Amerre mégy, édes rózsám, kívánom,

hogy előtted a rét is tiszta rózsává váljon

a zöld fű is előtted édes almát teremjen,

a te szíved [engem] el ne felejtsen

Aki szerelmes, másképp látja a világot:

A tavaszi szép időnek

lám hogy mindenek örülnek

erdők mezők megzöldülnek

a madarak zengedeznek

kisütött a nap sugára

az én rózsám ablakára

tündöklik gyémánt orcája

ragyog szép csillag módjára

repülj fecském ablakára

kérjed nyissa meg szavadra

mondd ezüstös lapot vevék

rá arannyal írom nevét

[tenyerembe rajzoltalak téged!]

Felajánlkozás – Szól a Gazda: – Gyere!:

Csillagom, révészem, vigyél által a Dunán

uramról maradott magam odaadom,

át is viszlek a Dunán,

aranyszőrű paripán,

Megölellek a partján.

A szerelmes pillantás kitágult pupillákkal… és hatása

Nincs édesebb mint a méz,

ki mit szeret, arra néz.

Lám, én szőkét szeretek,

csuhajla, ha ránézek, nevetek.

Hogyan mondjam meg neki?

Erdő, erdő, erdő,

marosszéki kerek erdő,

madár lakik benne,

madár lakik tizenkettő,

cukrot adnék annak a madárnak,

dalolja ki nevét a babámnak,

csárdás kis angyalom,

érted fáj a szívem nagyon

Ide kellene egy kis külső segítség:

Két szál pünkösdrózsa

kihajlott az útra,

el akar hervadni

nincs, ki leszakítsa.

Nem ám az a rózsa,

ki a kertben nyílik,

hanem az a rózsa,

ki egymást szereti

Nyílt vallomás:

Szeretlek két piros orcádért,

szemed járásáért,

szád mosolygásáért.

Gábriel angyal mint postás:

Madárka, madárka,

csácsogó madárka,

vidd el a levelem,

vidd el a levelem

szép Magyarországra.

Ha kérdik, ki küldte,

mondjad, hogy az küldte,

kinek bánatában,
szíve fájdalmában

meghasad a szíve.

Isteni idill:

Csinálosi erdőn,

Csinálosi erdőn

van egy fiatal fa,

van egy fiatal fa.

Az alatt folyik egy,

Az alatt folyik egy

csendes patakocska,

csendes patakocska.

Oda jár fürödni,

Oda jár fürödni

egy pár galambocska,

egy pár galambocska.

Az egyike mintha,

Az egyike mintha

majoranna volna,

majoranna volna.

A másika mintha,

A másika mintha

teljes szegfű volna, 

teljes szegfű volna.