Két napja volt Erzsébet-nap. Én itt emlékeztem meg róluk, Tücsi sms-t küldött többeknek. Egyik felük örömmel nyugtázta jókívánságait, másik felük éppen megsérült. P. E. pl. kórházba került, mert a lábán sokasodó kiütések nem múlnak. Megfigyelés alatt tartják, mert összefügghet a cukorszintjével.
Cukrász ismerősünk pedig fiával épp neve napján
karambolozott a Váci úton valakivel. Amaz volt a hibás, de ettől még az ő
kocsijuk lett totálkáros, Erzsit pedig szintén kórházban ápolják, mert arca
többféle módon sérült meg. Tán törése is van.
Tegnap este hazahoztunk egy szép kivitelű vastag könyvet. Címe: A csodálatos emberi
test. Csakugyan csodálatos. Tudtam ezt korábban is. Engem mégis az a része
kötött le jobban, ami koromnál fogva érdekes lehet, illetve, amely a jövőt
illetően bekövetkezik. Ez a két utolsó fejezet. Jó százötven oldalon részletezi,
hogyan halad a test az idő országútján és azt, amikor a test nem működik
megfelelően.
Sok idős ember között élek. A fejezetekben olvasottak érthetővé tették, miért
görbül meg egyesek gerince 65 felett, miért szédülnek el mások, miért nem
kapnak levegőt megint mások, és hogy miért ketyeg egyre ritkábban a szív. Még
sok minden más is kiderült.
Legalább annyi tanulsága volt a tartalommal való ismerkedésnek, hogy kezdem
tisztelni az időseket. A nálam idősebbeket. Sokat és némán szenvednek. Sokuknak
a méltósága tiltja, hogy panaszkodjon, mások félnek bevallani bajukat, nehogy
beavatkozásoknak vessék alá őket, egyesek pedig beletörődnek a
változtathatatlanba: A hanyatlásnak így is, úgy is vége lesz. Van egy kedves ember
köztük, kb. 14 éve ismerem. Mindig azt mondta, hogy reméli, hogy még 2-3 éve
hátra van. Most is ezt mondja. Még két év és aggastyán korba lép.
Olyan ez, mint a szocik ópiuma volt, mely belengte egész felnőtt koromat: Elvtársak,
még két-három nehéz év következik. Mintha a pénzügymin. Ma ugyanezt szajkózta
volna. Senki nem hiszi már el, hogy így lesz.
Ma a sürgősen kijavítandó könyv helyett a még sürgősebben kijavítandó
folyóirattal töltöttem volna a napomat. Csak ritkán akadtam el az olvasásban,
akkor is csak azért, mert a legsürgősebben kijavítandó folyóiratnál is egy még sürgősebb
email szövegét kellett végigböngésznem, hogy van-e értelme a benne szereplő
mondatoknak.
Mostanság nincs szerencsénk az időjárással sem. Holnap keresztelik
Blankát Mosonmagyaróváron.
Persze, hogy ott szeretnénk lenni.
De az időjárás hatalmasat tesz ellene.
Egészen eddig kiváló körülmények között autózhattunk volna Móvárra.
Ma éjjelre havazást jósol a meteorológia, és a jövő héten beáll a tél, hóval,
hideggel.
A biztosabb utazást próbálom busszal – csaknem a házukig. Aztán vissza is.
Csak nem lehetetlenül el teljesen a részvételünk. Egy nap múlva többet tudok.
No, Isten áldja meg kenteket!
Majd újra jelentkezem.
PRAE
A szerzetes könyvet adott ki a Szentírásról szóló irodalom könyvészeti adatai témájáról. Ez tehát az Írásról szóló írásokról szóló írás.
* * *
Tessék mondani: Hogy mondják azt
oroszul, hogy hogy mondják azt oroszul?
* * *
Nem értek egyet azzal, hogy nem értek egyet azzal.
* * *
– Kinyomtatnád újra ezt az egy oldalas anyagot, mert elveszítettem.
– Én ki, és a hátuljára is
rámásolom még egy példányban, arra az esetre, ha ezt is elveszítenéd.
* * *
Hídvégi humora: Jeruzsálemben a látogató így szól a rabbihoz: – Hallottam, hogy a városban vannak állami és egyházi fenntartású egyetemek. Mondja, uram, mi a különbség közöttük?
Gondolkozik egy darabig a rabbi, majd ezt válaszolja: – Van különbség közöttük. Az állami egyetemen megtanítják, hogy kétszer kettő az négy. Az egyházi fenntartásúban azt mondják: Kétszer kettő – hála Istennek – négy. És ez különbség.
* * *
IGEN-ből: Kiscsopis óvodáslány 2001. márc. 15-én. „Anya, te tudtad, hogy rabok voltunk mostanáig?”
Azt olvasom a lap elején: metro, független hírújság. Ilyen állat nincs is, mondta a paraszt az állatkertben a zsiráfketrec előtt. Ilyen újság sincs, mondom én. Kivált nem a metro.
És egyáltalán. Létezhet-e a fizikai valóságban valami, ami független? Kizárt dolog. Ha a testnek tömege van, nem vonhatja ki magát a tömegvonzás függése alól. Márpedig minden valóság társas valóság. Akkor viszont viszonyban állnak egymással. A viszony (matematikában) független és függő változó között szélsőséges eset. Ez határeset, melyben a függő változó aszerint változik, hogy a független változó mit csinál. Talán így lehet leképezni. Az abszolút erő függvényében determináltan mozdul az abszolút erőtlen. Mert a viszonyok a fizikában erővel jellemezhetők. Az erőviszonyokból következik a kölcsönhatás milyensége. Ha a fizikából vezetjük le a viszonyok természetét, nem beszélhetünk abszolút erőről és gyengeségről. A Föld vonzza a Holdat és viszont. Csak intenzitáskülönbség van közöttük. Függetlenségről szó sincs.
Ha feladjuk a fizikához kötődésünket, mi marad? Keresztény vallásunk szerint a viszonyok mozgatója, a vonzás-taszítás neve a szeretet, illetve önzés. Ebben a relációban sem beszélhetünk soha függetlenségről, maximum véges voltunkról.
Először intézzük el röviden az önzést. Az abszolút önzés mindenkit kirekeszt, így akar függetlenné válni. Meg is ette a fene, ha itt keressük a függetlenséget, a rejtettség, az érdekek mentén. A saját érdekem mentén. Amikor is én akarok mindenki ellenében jól járni. A birtokláson keresztül uralni mindent. Ez nem megy. Bármennyi pénzem legyen is, megnézhetem magam, mire megyek egy lakatlan szigeten. Nyugodtan éhen halhatok még ettől.
Talán objektivitást jelentene a vélemények függetlensége? Nehogy már a politikában elképzelhető legyen egyfajta mindentől sterilen megőrzött objektivitás. Ugyan miféle lenne az? Ki meri becsületes lélekkel állítani? Jellemző módon a sokáig érvényben lévő BBC etikai kódexe is megszűnt ma már biztos kapaszkodó lenni.
Minden relatív.
Talán csak az abszolút független mindentől. A függetlenségtől is.
S valóban.
A háromságos egy Isten abszolút voltát arra használja, hogy függővé tegye magát a másik kettőtől. A Fiú engedelmes a kereszthalálig, hogy legyen meg az Atya akarata. Az Atyának a Fiúban (Őáltala, Ővele és Őbenne) adatik minden tisztelet és dicsőség. S végül a Messiás a szeretetet mindenek fölé emelve mondja ki, hogy a megátalkodottságra nincs egyedül bocsánat, mert mindennek princípiuma a szeretet, melyről az első János-levélben ez áll: Az Isten szeretet. Tehát a teljes életet, az abszolútumot a teljes függőség jellemzi. Ez a lehető legnagyobb paradoxon mindabból, ami csak létezik. Az abszolút az abszolút relációban valósul meg, él, abszolúte függ, abszolút üres, abszolút önfeledt, önátadott, abszolút kiszolgáltatott a másiknak, abszolút a másikban, a másikból, a másikért él. Hú.
Utolsó kommentek