Mickey webnaplója

Ma telt ház van nálunk. Időszakosan itt van majdnem az egész család. Kati lejött a hegyről egy tanfolyamra, Zsu szabad hétvégét nyert férjétől és Mariannától, én rendes évi szabadságomat töltöm itthon, hét vége lévén Tücsi sem dolgozik. Folyton ül valaki a számítógépek előtt, ezért kénytelen vagyok rövidre fogni mondókámat. Tegnap Pióról szóltam, és attól tartok nem arányos az az írás. Legalább annyit kellene idecitálni még életéből, hogy végtelenül sokat szenvedett. A stigmák rövid szó, de mint egy fél évszázadon át viselte őket. Krisztus három óráig szenvedett igen intenzíven megsebezve. Bele is halt. Ez az ember meg ötven évig. Kérdezték, mit érez. Azt válaszolta, hogy fájdalmai olyanok, mintha e centis átmérőjű szögeket forgatnák csuklójában. Őszintén nem értem, egyáltalán hogyan lehetett ezt elviselni olyan hosszasan. Gyanítom valamiféle kompenzálásban részesült. És ez nem lehetett kevesebb, mint az isteni jelenlét megtapasztalása. Egy másik vonatkozás is ide kívánkozik. Annyit olvastam közbenjárásának kérését követő gyógyulásokról, hogy csak. Ma több beteggel is találkoztam. Titkon mindnek őszinte szívvel kívánom Pietrelcinói Szent Pio eredményes közbenjárását.