a pánikbetegség jellegzetes tünetei
Fulladás, légszomj, betegek úgy érzik, nincs elég levegő, fulladnak,
sóhajtoznak. Emiatt sokszor szaporábban kapkodják a levegőt, ami csak tovább
fokozza a bajt.
Szédülés, ájulásérzés, bizonytalanság: pánikbetegség esetén tipikus
tünet az ájulástól való a félelem, ám ez soha nem következik be.
Szapora szívverés és heves szívdobogás: nyugalomban is fellép a heves
szívdobogás, ami még ijesztőbb lehet, ha egy-egy nagyobb ütés, vagy ebből akár
egy sorozat is érezhető.
Remegés, reszketés: ezt gyakran egész testükben érzik.
Izzadás: erős verejtékezés, „csorog a hátamon a víz”, „szinte csöpög a
kezem”, érzését tapasztalják a betegek anélkül, hogy melegük lenne.
Torokszorulás, légszomj: a légszomjról, a levegő kapkodásáról van itt
szó. A torokban lévő szorító érzés, a „gombóc” megakadályozza, hogy akár az
étel, akár a levegő „lemenjen”.
Hányinger, hasi feszülés/fájdalom: émelygés, hányinger, puffadás, ideges
hasmenés, akár mellkasi tünetek nélkül is jelentkezhetnek. Ilyenkor hasi
pánikról beszélünk.
Deperszonalizáció, derealizáció: a személy saját magát, a testét, annak
részeit érzi megváltozottnak vagy környezetét éli meg furcsának, idegennek.
Érzési zavarok, zsibbadás, hangyamászás érzése vagy csökkent érzékelés:
általában a kezek, a karok, az arc, az ajak zsibbadását, érzéketlenségét élik
meg.
Kipirulás, hevülés vagy hidegrázás.
Mellkasi fájdalom, nyomás, szorítás.
Halálfélelem: a beteg sokszor úgy érzi, hogy meghalhat, azonnali
segítséget kell kérnie.
Megőrüléstől, az önkontroll elvesztésétől való félelem: gyakran
elviselhetetlen, kibírhatatlan a roham alatt észlelt szorongás, rettegés,
félelem.
Csak az utolsóra reflektálok: Az egyik jezsuita
komolyan bepánikolt Japánban, úgy vélte, hogy nyelvüket megtanulni azzal fog
járni, hogy megbolondul. Csak úgy tudott szabadulni ebből a pánikhelyzetből,
hogy felajánlotta Istennek: szabadon, szeretetből, örömmel hajlandó
megbolondulni az Ő kedvéért. És láss csodát: elmúlt minden izgalma,
megnyugodott, megtanult japánul, közel negyven évig szolgált ott, azóta vagy
tíz éve itt. A megoldás tehát: átadni életünket a Szeretet Istenének. Adjon Ő
szabadulást. Pótolja irgalmával a mi szerotonin-hiányunkat.
PS.: Minden tünet idegi. Nincs szervi oka, ezért nem történik meg a halál, a
fulladás, csak „mintha”. A pánikbeteg „idegi alapon” ideges! Ez a megfontolás
akár meg is nyugtathatja, ha tudatosítja magában, ha felismerte baját.
Minden pánikolónak gyógyulgatást kívánok. Ne idegesítse magát a tévénézéssel,
hanem olvassa a Toldit, vagy hasonló szép és értékes olvasnivalókat.
CODA. Tegnap hallom az evangéliumi részletet: „Simon anyósa lázas betegen feküdt. Mindjárt szólt a Kisjézusnak. Odament hát hozzá, s kézenfogva fölsegítette.” Aztán elolvastam: „Simon anyósa lázas betegen feküdt. Mindjárt szóltak is Jézusnak. Odament hát hozzá, s kézenfogva fölsegítette.” Micsoda különbség!
Utolsó kommentek