Mickey webnaplója

Ma: Valami őrültség folytán ma a 29-es busz valamennyi felirata helyes volt. Mi van itt? Minden anarchiába torkollik? Még az őrültségben is van rendszer (ha van). De képzeljétek: A kijelző 29-est mutatott, a soron következő megállókat helyes sorrendben pakolta fel a képmezőre, és az óra a pontos időt mutatta. Ezt aztán nem értem. Nem is emlékezem rá, mikor találkoztam ezzel a precizitással. Már minden megbolondult itt? Sehol egy kis hiba?
Ma felolvastatott a misén a Teremtés könyve elejéről az a rész, amikor Ádám elnevezi az állatokat, merthogy „minden élőlénynek az lett a neve, aminek az ember elnevezte. Meg is adta az ember a maga nevét minden állatnak és az ég összes madarainak és a föld minden vadjának, de az embernek még nem akadt magához illő segítője.” (Tehát még eztán vétetett ki az emberből Éva! Vö. Ter 2,18 sk) Ez azért figyelemreméltó, mert lehet azzal humorizálni, hogy az emberiség alighanem felejtett, mert máig nem ismeri valamennyi fajt, s így annak a nevét se.
Ma ugyanis a Távlatok szövegeit korrigáltam, az ide citálandó cikkrészletet is: „P. Menyhárt László SJ a Heves megyei Pusztaszarvason született ... az 1800-as években. A botanika nagyon érdekelte, ezért Innsbruckban már kutatásokat végzett. Kalocsai tanárkodása alatt Haynald érsek Herbáriuma és botanikai könyvtára segítségével feltérképezte Kalocsa növényvilágát, és hat új növényfajjal lepte meg a szakembereket.”
Nemrégiben olvastam egy folyóiratban, hogy a Csendes-óceánban nagy mélységben, soha nem látott új fajok tucatjaival szembesültek a kutatók. Miközben kétségtelen tény és nagy-nagy szomorúság, hogy az ember „uralkodása” miatt a természetből naponta vesznek ki fajok. Úgy látszik, mindezek ellenére sokkal több fel nem fedezett faj létezik, mint amennyire valaha is gondolt az ember.
Ma reggel J. Gáspárnál olvasom: Pusztán élni kevés. Szükséged van napfényre is, szabadságra, és egy kisvirágra. Az angolosok kedvéért: Just living is not enough. One must have sunshine, freedom, and a little flower. (Hans Christian Andersen) Hogy miért nem dánul idézte másodjára, ha már Andersen... (azért, mert J. G. Kanadában él, ahol a kivándorolt magyarok így szólnak: Megyek a kapuhoz, mert ring a bellem. Azaz mert szól a csengőm.)
Azért nagyon kedves nekem ez a kis idézet, mert az utóbbi időkben mindenfelől gyalázatos hírek érkeznek hozzám. Olvasom, látom, hallom, tapasztalom, milyen szörnyű a világ valósága, az ország valósága. És minden emberségem tiltakozik ellene. Kikérem magamnak az összes szörnyűséget a minden embernek kijáró méltóság nevében! Erősítsetek meg benne milliónyi jó érzésű honfitársaim!
Ma remélem, hogy Csia keringése javulgat.
Ma remélem, hogy megjelenik a Napútban az ígért cikkem.