Fény-képek I.
gy.mickey néhány fotója felkerült fiam és a picasa
jóvoltából az emailemre.
Régi hasfájásom valósult meg azzal, hogy nekibuzdultam fényképezni.
Amit nem mondhatok el senkinek, el akarom mondani mindenkinek.
A fotók varázsa lenyűgöz.
Azonnal tálal millió információt, szemben a szöveggel, melyben logikai lépések
sorozata nyomán körvonalazódik az író által közvetített kép. Hozzáteszem, hogy
a szövegek alapján mindenkiben máshogy, más és más képek raktározódnak el.
Érdekes kísérlet lenne filmet készíttetni egy novella elolvasása után néhány
befogadóval. Milyen benyomásaik támadnak a szöveg olvastán.
Még érdekesebb lenne, ha az agyukban kirajzolódó fantázia képsorozatok lennének
megjeleníthetők. Soha két egyforma ábrasorozatot nem kapnánk.
Nemrég olvastam, hogy a pünkösdi beszéd hallgatóiban miféle
konvergens folyamatok játszódhattak le, hiszen több ezren megtértek egyszerre.
Úgy kell elképzelni, olvasom, mintha mindnyájan Bach zenéjét hallgatták volna. Az
ő zenéjét mindenki azonnal megérti, noha mindenkiben személyes élményként
csapódik le.
Az én képem még általánosabb. Az élet szeretet. A szeretet találékony,
türelmes, megértő. Minél inkább szeretet, annál inkább az. Ez lesz az egyetlen
használható közös nyelv odaát, vagy végünk van. Nem tudok pl. én se akkádul,
szanszkritül. Még a pidgin-english se megy.
Fény-képek II.
Megragadnak a tájak szépségei, egy-egy természeti valami
érdekessége. Egyelőre ezekre figyeltem. A portré fényképezés is vonz, de még
nincs bátorságom odalépni idegenekhez engedélyüket kérni, hogy lekaphassam
őket. Talán később. Ezért nem szerepelnek képeimen alakok csak véletlenszerűen
és ritkán.
Utolsó kommentek