Ma is így volt.
Felszálltunk a HÉV-re, Tücsi talált egy ülőhelyet egy jól tetovált krampusz mellett. A krampusz túloldalán foglalt helyet az ifiasszony, az6 ablak mellett ült kisfia. Tücsi rámosolygott mindkettőre. Az asszonyka viszonozta, fiacskája meg szégyenlősen fúrta fejét anyja ölébe, de közben ő is huncutul mosolygott. Sok minden nem történt. A gyerek hol lecsukta szemét, hol ébredezett; büszkén mutatta csuklóját, hogy neki is van tetoválása, valamiféle színes ábra szépelgett rajta, mert idejekorán szoknia kell a jót a gyereknek. Még egy kedves gesztust láttam a fiúcskától. Egyszer csak minden további nélkül odahajolt anyja karjához és megcsókolta. Ezt nagyon bensőségesnek tapasztaltam. Aztán én leszálltam, ők továbbutaztak.
A buszról is leszálltam kb. negyedóra elteltével a Pasaréti téren. Már eljöttem a tér sarkáig, amikor látom, hogy a Match-közértnél a körforgalmat elhagyni készülő fekete autó kanyarodik jobbra és fékez csikorgó kerekekkel. Egy tompa puffanás hallatszott, s láttam, ahogy egy dagadt pasi repül fél méter magasan, mintegy levitálva hengerül elénk a járdára. Csúnyán trágárkodik, felül, majd a mellette álló másik férfi felsegíti. Igazán nem értettem, hogy meri felcibálni, mielőtt meggyőződött róla, hogy nincs belső sérülése a daginak. Egy középkorú nő szállt ki a kocsiból. A férfi ráförmedt fájdalmaitól is vezérelve, hogy nem lát maga ... Itt virtuális megjelenítést nem tűrő szavak következtek.
– De látok – felelte a nő higgadtan s a közönségességre nem reflektálva –, csak amikor kanyarodtam, éppen szembesütött a nap, mely egy pillanatra elvakított. Hívjak orvost? – tette hozzá még egy szuszra.
Én nem vártam meg a folytatást, mert a pasas felkelt (feltehetőleg semmije nem tört el [néha jól jön, ha az ember dagadt]), és ha tanú is maradt bőséggel, mert többen megálltak, akik éppúgy látták az esetet, mint én. A fő bűnös a nap volt, mert rossz szög alatt küldte sugarait a térre, a második a sofőr, akinek eleve le kellett volna fékeznie, amíg nem lát újra. Hiszen a vakon vezetésnek beláthatatlan, és kiszámíthatatlan következményei lehetnek (vannak), melyet akár élete végéig bánhat. A harmadik pedig a dagi, aki nem számolt azzal, hogy akár el is üthetik, ha nem elég óvatos.
Persze nemegyszer akkor is, ha elég óvatos.
Utolsó kommentek