Ebben maradunk a május utolsó napján szemergő és aranyat érő esős napon. Lent agapét tartunk jó és közvetlen hangulatban enyhén kamara jelleggel. Felérve keresztelés utáni elutazásra várakozók álldogálnak. Kérdik, honnan jövünk. Mondjuk kötetlen beszélgetésről – agapéról. Dicsérik templomunk egyszerűségét, mely református szívükhöz közel áll. Említem, lányunk esküvője is itt esett, s a képeket nézegetők is felvetették, nocsak: református templomban esküdtek?
Hát nincs cifraságokhoz kötve a katolicizmus – mondom, majd Isten áldását kérve távoztunk eme ökumenikus közjáték után.
Még röviden elgondolkodom, hogy mi lett pünkösddel.
Semmi.
A víz most is éltet, ha hagyjuk.
Ha nem hagyjuk, nem ő tehet róla.
Blanka unoka két éves. Délben illő módon megköszöntöttük.
Most esteledik, a szülők misére indultak, a gyerekek a videomese előtt üldögélnek.
A Mauglit tanulmányozzák.
Mondom Ágostonnak: Már háromszor láttam két nap alatt az elefántok felvonulását.
Ágoston rám néz, és azt mondja: Én négyszer.
Te győztél – válaszolom neki.
Utolsó kommentek