Sej, besoroztak, sej, besoroztak engemet katonának,
Gondját viseltem, gondját viseltem a jó édesanyámnak.
||: De már látom, nem viselem gondját, csuhaj, szegénynek,
Sej, oltalmára, sej, oltalmára hagyom a jó Istennek. :||

Sej, még a búza, sej még a búza ki sem hányja a fejét,
Páros fehér galamb, páros fehér galamb mind elvitte a szemét.
||: Páros fehér galamb, ne vidd el a búza kalászát,
Sej, miből süt a, sej miből süt a kis angyalom pogácsát? :||

Dallama szolmizálva:

M rdt,l, s sfis lltl m d t,l, l,   (2x)
l s mmfisil m d drrdt,l,
M rdt,l, s sfis lltl m d t,l, l.
Most jön a nehezebb része a dolognak: Miért éppen ez?
Talán, mert dallamvezetése olyan, amilyen. Kétségtelenül bús, de hát nem lehet az ember mindig virágos kedvű. Külön nem akkor, mikor eléri a bevonulás-köteles időszak végét, és az utolsó pillanatban két évre berángatják. Sej, besoroztak, se eloroztak, noha akkor kezdtem keresni, és özveggyé lett anyánk hetünket nevelte. Csakugyan enyhíthettem volna gondjain valamelyest, ha hagyták volna, és jó félévnyi munkálkodás után be nem visznek. Bár a nótát nem rólam írták, azért a szövege csakugyan illett akkori sorsomhoz. A folytatás is. Akkoriban kezdtünk összebarátkozni Tücsivel, és bár a páros fehér galamb itt talán a kétfejű sast szimbolizálja, amely elzabálja az életet a fiatalok elől, és a szocialista sereg jelvénye egészen mást ábrázolt, mégis utal arra, hogy nemcsak anyánknak lett keservesebb az élete, hanem a „kis angyalom”-é is. Hiszen a zsoldból aligha sütögethetett pogácsát.
Persze a dal akkor is csúcs, ha semmi közöm nincs hozzá, így viszont szuper, ráadásul érzésem szerint az aranymetszés szabályát közelíti a harmadik sor hangsúlyosan más dallamvezetése.
Hát a te kedvenc népdalod?