Mickey webnaplója

Az ember vagy vadásszon, vagy fotózzon – állapította meg Széchenyi Zsigmond az alaszkai „kapitális agancsosok, a jávorszarvasok” eredménytelen fotózása után, merthogy azt a kapitális hibát követte el, hogy a fényképezőgép lencsevédő kupakját elfelejtette levenni a fotózás alkalmával. 
Napok óta lehet tudni, hogy hatalmas hidegfront éri el az országot. Az eseményről mindössze egy fotót csináltam, a másodiknál az akkuk azt mondták, hogy „ennyi volt”. A feltöltött csere-akkuk ugyanúgy. Tehát ilyesmire rá kell készülni.
Marad hát, hogy mesélek.
A helyi szélerősség meglehetősen orkán erejű volt, meg is tette a magáét. Mivel a kocsink nem fér a garázsba, azt kell mérlegelnem ilyenkor: mi veszélyesebb, ha faág, esetleg tetőcserép szakad rá, vagy ha jégtojások verik ki a szélvédőt. Az uralkodó szélirány megmutatta már néhányszor, hogy a szomszéd ház cserepei merre szóródnak alkalom adtán. Egy gyanúsan hosszú és vízszintes faág alá sem merek parkolni ilyenkor. Áthidaló megoldást választok. Egy viszonylag friss telepítésű nyírfa alatt áll az autó. Ez elég szívós, hogy csak hajladozzon, de ne törjön vastag ág róla a szélviharban, és ha jég potyogna az égből, szerencsés esetben lombja megfogja őket estükben és tompítja sebességüket. Így hát maradtam a helyemen, ahol se ág, se cserép, se jég nem érte. Magam meg elgyönyörködtem a fák sóhajtozásában, a villámok cikázásában, a gyep hullámzásában, és az egyre tisztábbá váló, s lehűlő levegő élményében. Hol itt nyitottam ajtót-ablakot, hol ott zártam, a szél változása szerint, hogy mielőbb megszabaduljunk a lakás dunsztjától.
Már csak egy ventilátor megy, az se kell igazán. A nagy szélvihar egyébként letört egy hatalmas ágat a réten álló szomorúfűzről. Hallottam a reccsenést, és odanézve látom, hogy ítélet hajtatott végre. Úgy néz ki a fa, mint a tolvaj, akinek éppen lecsapták karddal a balkarját vállból. Hatalmas fehér seb éktelenkedik a törzs derekán. Majd lefényképezem, ha úgy adódik.
Arra gondoltam: milyen igaz a mondás – A fák nem nőnek az égig. Ez a fűz megpróbálta. Mától csonka. Néhány friss ültetésű facsemete, mint a nádszál hajladozott a szélben. Kikarózással való rásegítéssel ugyan, de megúszták a vihar tombolását. A fű is. Szép tisztára mosatott a rét, az összes jegenye és nyír, madárcseresnye stb.
Micsoda érték a vihar. Ebben a mindent pénzre átszámító világban teljesen ingyen hatalmas takarítást, légátmosást kaptunk. Istennek legyen érte hála.
Amint lehűlt a levegő, munkához láttam. A lakás északi frontján lévő három ablak merő víz lett, azokat lehúztam gumival. Most tisztán várják az unokák érkezését. A balkonra pedig korábban vettünk a virágládák alá tálcát és négy kampót, hogy felszereljük a fakorlátra. Kiváló alkalom kínálkozott erre a vihar utáni hűvösben. Most ez is kész.
Az akkukat lemerítettem, hogy újratöltsem őket. Holnap mise után lesznek teljes értékűek. Aztán kezdődhet a fényképezés, ha adódik valami lencsevégre kívánkozó téma.