Romantikus fordulatokkal teli történet. Öregedő agyam olykor kihagy, átszínez,
átalakít, ezért megpróbálom dióhéjban megírni, hogyan jutott ki nevezett
unokaöcsém Kaliforniába. X utazási irodánál rendeltetett meg számára egy jegy –
gondolom Los Angelesig, csaknem 250 000 forintért. Még indulás előtt kiderült,
hogy az iroda köszöni a pénzt, de helyfoglalása nincs a repülőn – magyarán a
cég csalók gyülekezete. Ezt feljelentés követte, és más időpontra szóló másik
jegy vadászása. Az útiköltséget újra összerakták, a jegyet megvették, Dani útra
kelt. Gépe lekéste a csatlakozást, ezért a bevándorlási hivatalnál kötött ki,
ahol kb. úgy viselkedtek vele, mint egy potenciális terroristával. Telefonok
sokasága oda-vissza, és biztatás, hogy csapjon szét a reptéren, ha nem akar ott
rostokolni, mert a bp-i iroda rendezte jegyét a helyiekkel. Dani az asztalra
csapott, szerencséjére angolul is meg tudja értetni magát. A helyi alkalmazott
a sorban állókhoz rövid beszédet intézett, melynek a lényege az volt: aki a
következő géppel ráér elmenni, jelentkezzen: kap a társaságtól 200 dollárt
(amerikai megoldás). Hatan jelentkeztek. Daninek lett helye, meg is érkezett.
Csomagjai azonban nem. Az általa csaknem naponta küldött digitális képek nekem
azt mondják, hogy már megvannak csomagjai is.
Ennyi izgalom után már szép és jó élmények következtek: találkozások a
rokonokkal, közös kirándulások a sivatagtól az óceánig, a Queen Marytól a
tengeri akváriumokig, a kristálykatedrálistól Disneylandig. Nos, lehet hogy Dani nagy árat fizetett az útért, de szerintem ez nagy áttörés.
Régóta várom a nyitást az ifjabb generáció részéről. Magam nyelvtudás híján nem
vagyok alkalmas az összeköttetések kialakítására, szervezésére, de örömmel
nézek a fejleményekre.
Őszintén örülök neki, hogy Dani ilyen kapcsolatot talált a Föld túlsó végén élő
rokonokkal. Most már reménykedem, hogy nincs vége a találkozásoknak, hanem
egészséges gyakorisággal folytatódnak a lehetséges mértékben.
Olyan kölcsönös lehetőség
ez , amely nem minden családnak adatott meg.
Ezt akartam elmondani, és várom a képáradat folytatását.
Utolsó kommentek