A teremtés előtt csak a hármas-egy Isten létezett.
1. Isten, aki kezdetben teremtette az eget és a földet. (Ter 1,1)
2. A Fiú, mert kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennnél volt (Jn 1,1) és
3. [Kezdetben] ... a Lélek a vizek felett lebegett (Ter 1,2).
Jézusról jegyzi fel János apostol: a világ teremtése előtt szerettél. (Jn 17,24)
[Isten] Mindent általa és érte teremtett, benne teremtett mindent a mennyben és a földön (Kol 1,16)
[Isten] férfinak és nőnek teremtette az embert (Mt 19,4).
Isten hasonlóságára vagyunk teremtve (vö. Jak 3,9).
Végül hadd alapozzam meg a teremtésről írtakat a Teremtés könyve megállapításaival:
„Megteremtette tehát Isten
az embert a maga képére;
Isten képére teremtette őt,
férfinak és nőnek teremtette őket.
Isten megáldotta őket, és azt mondta nekik Isten: »Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet! Hajtsátok uralmatok alá...«” (Ter 1,27–28)
És kifejti mit ért ezen. Most nem térek ki arra, hogy mindenkinek ingyen adta a földet: egyformán, miként az emberi méltóságot is, hanem csak arra, hogy mindenkit egyként meghívott, hogy részt vegyen a folyamatos teremtésben tehetsége, állapota, hatásköre arányában.
Mit teremt az ember? Rendet, maga körül, békét környezetében, rendezett viszonyokat a társadalomban, megfékezi a rendetlenségeket, ezért leteremti a rendetleneket, megteremti az alkotás körülményeit, teremt, amikor fenntartja az élhető állapotokat a rendelkezésére álló lehetőségek mentén. Próbálkozik építő jelleggel beleavatkozni a világ állapotmegóvásába, lehetőség szerinti javításába.
A l'art pour l'art ennek a módját jelentheti inkább. A játékosságot, a belefeledkezés örömét, az időből (kronosz) való kiesést, a látszólag felelőtlen nemtörődömséget, némi fatalizmust. Balczó András többszörös világbajnok öttusázó teljes létbizonytalansága idején gyermeki őszinteséggel vallotta nehézségeit tapasztalva: „Majd elrendezi őket az Isten.” El is rendezte. A fegyelmezett teremtő munkára és a feldobottságra jellemző a tücsök és a hangya a mesében. A hangya végtelenül szorgalmas, a tücsök pedig önfeledten mulatós. A mese B. variációja szerint, ősszel aztán mind a kettő megdöglött.
Jó, ha mindkettővel élünk ellentétben a citált rovarokkal, tehát jó, ha az önfeledtség a szorgalommal párhuzamban jellemez bennünket.
Ekkor leszünk a Teremtővel egy hullámhosszon, életünkkel jókedvűen belesimulva a rólunk alkotott elképzelésébe.
Utolsó kommentek