Mickey webnaplója

Archívumunkban emelkedő számrendben sorakoznak a még fellelhető korábbi folyóiratpéldányok. Nem mindegyikből maradt. Vannak benne ugrások. Mindenesetre amink van, az folyamatosan emelkedő rendben sorjázik a polcokon. Ha valakitől visszaszármazik egy sorozat, azt szoktam csinálni, hogy sorba rakom őket, majd a két szám közti határra dugok be két pld-t. Hogy érthetőbb legyek: megkeresem, hogy hol ugrik a szám. Kis helyet csinálok az újabbaknak pl. a 15 és a 16. számok között, és oda dugom a besorolásra váró 15 és 16. számot. Így azt érem el, hogy egyszerre két besorolandóval végzek. Nem kell a 15-ösök közé raknom a feltalált újabb példányt, hanem egyszerre két példányt teszek a helyére. A múltkor is jól bevált taktikámat alkalmaztam, hogy gyorsabban végezzek. De még hatékonyabban is dolgozhattam volna. Hogy lehetséges ez, hogy három vagy még több pld-t rakjak egy mozdulattal a helyére?

Végtelenül egyszerű a dolog. Mint mondtam, nincs minden korábbi számból példányunk. Ha tehát visszaérkezik valahonnan egy sorozat, és felkapok hármat, szerencsés esetben mind a helyére kerül, ha épp ott van egy számugrás. Így jártam pénteken. Felkaptam a 46 és 47. számot, s otthagytam a 48.-at. De mivel csak 49-es van a polcon, mindhármat rendezhettem volna egy mozdulattal, mert ott ugrás van, 46 után 49 következett.

Ez persze egy piti manőver, de van benne rendszer. Említettem már, hogy mostanában egy Istenről szóló könyvet olvasok, ahol az Ő végtelenségét a matematika végtelenségével szimbolizálja az egyik elmélkedő.
Csakugyan.
A matematika az a tudomány, amely nagy fejezetekből áll, de amely nagy fejezetek leágaznak kisebb egységekre, és ezek újabb alosztályokra. Viszont hallatlanul sokféle leágazás és összeköttetés – átjárás – van az egyes elemek között. Nincs ember, aki mindbe egyként bele tudná ásni magát, és azt se lehet mondani, hogy befejeződtek a matematikai kutatások.
A végtelent nem lehet befejezni. Legfeljebb bizonyos rangsor szerint áttekinteni a leglényegesebb összefüggéseket.
Ám újabbnál újabb törvényszerűségek állapíthatók meg a részterületeken. Csupán elszánás kérdése, hogy mekkora energia-befektetéssel áll rá valaki megkutatásukra.
Gondolom, hogy többnyire a remélt haszon mentén folynak az egyes kutatások.     
Még könyvekről.
Ma az üzletközpontban Alexandra-könyveket árusítottak elég olcsón. A Balaton (Kaiser Ottó) nagyon megérte, szép fotókat és értékes tartalmú mondanivalókat találtam benne, a másik, alighanem fércmunka, nem is szólok róla.
Tegnap pedig a magam állította csapdába esettem. Ráálltam, hogy egy antikvárium hetente kétszer tájékoztasson adott témákat illetően a hozzájuk beérkező könyvekről. Tegnap megint találtam egy jót: Szállítással már egészen mai áron kapom a használt pld.-t. Mégsem tudtam egyiknek ellenállni. Ha otthagytam volna, úgy érezném magam, mintha egy antikváriumból jönnék ki félszívvel, amiért nem vettem meg valamit, amit később – bizton tudom – már hiába keresek.