Mickey webnaplója

Ma kétféle meghívásnak kellene eleget tennünk. A jövő héten még több felé invitálnak. Naponta esik egy-két könyvbemutató, mint hírlik: egyre fogyatkozó érdeklődés kíséri ezeket. Úgy gondolom, a közvéleménnyel ellentétben nem elsősorban a pénztelenség az oka. Inkább az, hogy információk áradatában élünk. A tévéműsorok jelentős hányada interjú valakivel valakikkel abból az alkalomból, hogy megjelent egy könyve, egy új lemeze.
Na és.
Se szeri se száma az új könyveknek, új lemezeknek.
Egyik haverom, legyen a neve itt és most Béla, meghívást kapott előzetes titkos kiválasztás alapján egy zártkörű klubba. Béla tudta, hogy ez az iránta mutatkozó különleges megtiszteltetés jele, amit kifejezetten kitüntetésszámba kell vennie.
Mikor tudomására hozták a klub döntését, megkérdezte, hogy mikor szokott összeülni a klub, mert neki a szerda délután egy óra volna megfelelő.
A klubvezetőség sajnálattal tudatta vele, hogy pénteken este 20 órától van klub havonta egyszer. Béla erre azt mondta, nagyon sajnálja, de ő akkor nem ér rá.
Amikor hallottam a történetet, jót (rö) nevettem rajta, amiért a jelölt saját érdekeit azonosnak tekintette a klubvezetés egészének az érdekeivel.
Utóbb rájöttem, hogy igaza volt.
Ha meghívsz valakit valahová, kérdezd meg, hogy ráér-e akkor, nem terhes-e átkocognia a városon stb., vagy legalábbis ne sértődj meg, ha az általad diktált terminusra nemet mond, avagy egész egyszerűen nem is reagál rá.          
Sokan vannak a meghívottak, és sokfelé hívják őket.
Az adventnek ezzel ellentétben inkább a csend a visszafogottság, az összeszedettség idejének kellene lennie, az eljövendőre fókuszálva. Minden más szétszórja a lelki sugárnyalábokat, és eltereli a figyelmet a fókuszpontról.    
Hagyjuk, hogy karácsonykor ő jelenjen meg, a könyvek és lemezek nem olyan fontosak.
Nekem legalább nem.