Mickey webnaplója

Sárközi Mátyást olvasom. Tőle is a Feljegyzések a zöld füzetből címűt. Nem zavar nagyon, hogy már egyszer olvastam, hiszen olykor ráismerek egy-egy korábbról ismert történetre. Nem zavar, mert ma komplexebben értékelem az olvasottakat. Többeket ismerek, mint egykor az itt szereplő alakokból.
Sárközi Molnár Ferenc unokája, kitűnő anekdotázó, szellemes, miként a nagyapja is az volt. Jó megfigyelő, és mindenről, mindenkiről kategorikus véleménye van.
Ide Koestler Artúrról írt megjegyzését írom.
Koestlerről legalább annyit kell tudni, hogy útikönyvében dicsőítette a Szovjetuniót, amikor megengedték neki, hogy bebarangolja. A tények nem érdekelték (pl. az ukránok tömeges éhhalála, mely éppen akkoriban következett be Sztálin kegyetlensége következtében.) Később 56 mellett foglalt állást, és leginkább Nyugaton élt ő is. Van egy epizódja életének, melyben velem rokon vonása mutatkozik meg.
Sárközi írja róla, hogy betegesen elzárkózott a nyilvánosságtól… senkit sem akart látni, nem érdekelte, hogy 75 éves szül. napját fényes külsőségek között szeretnék megünnepelni.
„Egy amerikai újságírónőnek egyszer azt üzente: – Nem értem, hogy azok, akik szeretik a libamájat, miért akarnak feltétlenül találkozni a libával.”    
Nos, Sárközi Mátyás könyvét az Új Horizont adta ki 2001-ben Veszprémben. A lap azóta megszűnt. Főszerkesztője, Raffai István cikket kért és kapott tőlem egy ízben. Sárközi elég sűrűn küldött neki anyagot.
Milyen kicsi a világ.
És mennyire ismétlődnek a történések.
Idén a mi lapunk fog megszűnni. Most fog megjelenni utolsó száma repertóriumommal, és két búcsúzó cikkemmel. A második félévben egy Bangha-könyvet kap a nagyérdemű, meg ha minden jól megy, a 88 számot megért folyóirat összes cikkét CD-n. Ezen dolgozom többedmagammal.
Aztán csak az interneten fognak kószálni Távlatok-írások azok számára, akik szerették stílusát, és szeretnek tanulmányokat olvasgatni.
Egy anekdota S. Mátyástól:
Shaw-nak ellenlábasa volt Churchill.
Shaw-nak új színművét mutatták be, és antipátiája ellenére küldött két jegyet Churchillnek. De fanyar levélkét is mellékelt hozzájuk: „Itt küldök szerda estére két tiszteletjegyet, mert ön mégis csak fontos ember. Hozza el valamelyik barátját – ha van ilyen.”
Persze, Churchillt sem a gólya költötte. Azonnal válaszolt:
„Sajnos, szerdán nem érek rá. De szívesen megnézném a második előadást. Ha lesz ilyen