Ha bolygónk eddigi történetét egy napnak vesszük, a homo sapiens megjelenése a napnak a 23 órája 59 percének is az 58. másodpercekor történt meg. Azaz a föld életkorához képest az ember csak két másodperce létezik. Húúúú.
Ha az évet 365x24 órára bontjuk: 8760 óra, akkor – mivel most december 31. 14 óra van – csak 10 óra van hátra belőle, mert 8750 óra már lejárt, és azt annyi mint 998,8 ezrelék. Már csupán 1,14287142871428714287 ezrelék van hátra az évből. Mire leírtam, persze már ennyi sincs. Aztán indul az egész elölről.
Ezeket jól ki kehet számítani.
Még azt is, hogy eddig 93-szor annyi időt éltem megszületésem óta a világban, mint magzatkoromban, amely hozzávetőleg 252 nap lehetett.
Van viszont, amit nem lehet kiszámítani.
Eddigi életem jó közelítésben 23 475 nap volt. Ez teljes életemhez képest ki tudja, hány %? Nem tudom.
Még akkor se, ha biztosan tudom: „kenyerem javát már megettem”. Aztán indul a túlvilági lét, más minősége.
Tessék mondani: az örök élet mennyivel több, mint az eddig leélt 23 475 nap? (Azt meg sem kérdezem, hogy mennyivel hosszabb, merthogy fizikai valóság nélkül nincs idő. Csak intenzitás és millióegy dimenzió van. A szeretet végtelen kiterjedései.)
Ez olyan szép, hogy a lényegét tekintve már én sem tudom követni.
Nem is csoda: Írva van: Szem nem látta, fül nem hallotta, ész fel nem fogta, amit az Atya készített az őt szeretőknek, és … ahol örökre letörlik a könnyet a szemünkről.
Van egy fotós adósságom: a gipszbetlehemünk.
2010.12.31. 16:02 emmausz
Év végi matematika
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr845169201
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek