Mickey webnaplója

– A legnagyobb platán a szigeten. Próbálgatnak belőle erőt meríteni, akik átkarolják, azt híve, hogy energiákat áramoltathatnak át magukba belőle. Nekem fordított benyomásom van róla. A hatalmas fa tárja ölelésre karjait, akarom mondani, ágait, hogy gyönyörködtessen.
– Egy kutya labda után szalad. Praktikus. Addig se az én gatyám szára után kapdos, amíg a pofája tele van labdával.
– A buszra csak az első ajtónál szabad felszállni. A sofőr szigorú. Mindenkit megvár, amíg igazolja magát bérlettel, öregségi bizonyítvánnyal, vagy míg jegyet lyukaszt. Egy esetben kivételt tesz. A tinilány mutatja jegytömbjét, majd hátraindul mosolyogva. A sofőr indít. A lány nem lyukaszt. Feltehetően a sofőr rájön, hogy kijátszották. A következő megállóban a leszállók helyén igyekszik felfelé egy idős bácsi. A sofőr kinyitja a vezetőfülke ajtaját, hátrakiabál: Uram, nem tudja, hogy csak az első ajtónál van felszállás!? Azt hiszem, az öreg, tudja, de azt is tudja: akárhol száll fel, rá már nem vonatkozik a menetdíj-fizetési kötelezettség.
– A Flórián téren már máskor is láttam ezt a hajléktalant. Zsonglőrként tekergeti a kezében tartott újságcsomót. Nincs az az autós, aki észre ne venné a produkciót. Szemmel láthatólag kevesen ismerik el pénzhozzájárulásukkal a műsort. Az az érzésem, hogy ebben az esetben a kevesebb több volna. Túljátssza szerepét a koldus, és ezt nem honorálják a szemlélők.
– A HÉV felső vezetékének a felfüggesztései az erős napfényben kaszáspókhoz hasonlók. Megpróbáltam egy közelképen visszaadni. Érdekes módon belehussant egy varjú is balról.
– Egy szakszerűen öltözött versenycangást lehagytunk a szigeten. Most Aquincumhoz közeledve egyszer csak „elnyilamodik” a busz mellett, mint egy garabonciás diák (kösz, Gárdonyi).
– A hozzánk vezető réten újabb kutya. Éppen azt latolgatja: hogy egy kutyának hogyan illik megbolondulnia.
Nem véletlenül.
A nő egymásután hat db. teniszlabdát hajít el különféle irányokba. A kutya az első után kap, hatalmasakat ugrik, majd meglátja a következőt. Inkább annak uszul a nyomába. Ám mire mindet eldobja a gazdika, az eb teljesen megzavarodik. Nem tudja, hogy egy pofájába hogy tömjön hat labdát. Leül, parancsra vár.
De honnan van hat új labdája a gazdinak? – kérdezhetném, ha kíváncsi természetem volna. Természetesen az Auchanból. Ma 300 Ft három db. teniszlabda. A nő előbb vett, majd használatba vett egy fél tucatot.  
Most pedig vallok.
Gyerekkoromban sok Mándy Iván-könyvet: regényt és novellát olvastam. Ezek között az író elég sok apró és pontos megfigyelésével találkoztam. Úgy láttatnak olykor ezek a leírások, mint egy makrofotó.
Nos, amit ő a tollával művelt (lehet, hogy írógép volt az a toll), azt én megpróbálom kamerával rögzíteni. Különben hogyan volna ép ésszel elképzelhető, hogy a flaszter repedéseitől kezdve a hókupacig, a nyilvános illemhelytől a fák termésének felnagyított képéig tücsköt-bogarat lefényképezek.
Magamban azt fogalmaztam meg eljárásomról elmélkedve, hogy mándysan fotózok.   
Még tartozom egy benyomásom megosztásával. Menyünk, fiunk ebben a meleg és verőfényes, „tavasz a télben” időszakban tartják a vezetőképzőt a Szentjánosbogár Egyesület arra alkalmas tagjainak. Jó érzés lehet nekik együtt ebben a lenge, napsugaras időszakban együtt lenni egymással és a sok fiatallal, akiket szépre és jóra, hasznosra és épületesre tanítgatnak. Nem vagyok messzire látó csodarabbi, mégis valami azt súgja nekem: szép hétvégéjük van.
Remélem, így van. Örülünk örömüknek.