Mickey webnaplója

Akinek elég hosszú szakálla van, ráismerhet a poszt címében Moldova könyvcímére (Akit a mozdony füstje megcsapott).
Nem tehetek róla, de engem a szabadság szele csapott meg. Ez hatalmas érzés, és csak az ismeri, aki kötöttségek között töltötte életét. Ezek közé tartozom. Korábban pl., ha megérkezett a Pafi, akár volt kedvem hozzá, akár nem, akár jól éreztem magam, akár nem, akár volt más programom, akár nem, a mintegy 67 db bükkfanyelven megírt A/4-es lapot végig kellett olvasnom valamennyi pénzért. Megvették az egész délutánomat kb.7500 ft-ért. Ma már úgy érzem, nem vagyok eladó, mert megtehetem.
Azt írok, és úgy, ahogyan nekem tetszik, és ahogyan belőlem jön:
Nem pénzért, nem hírnévért és nem határidőre.
Mindig is igyekszem diplomatikusan fogalmazni, de lehetőleg a legőszintébben adom magamat írásaimban.
Mást senki ne várjon már tőlem.
Töprengések után érlelődött  meg bennem, hogy ma reggel talán utolsó cikkemet írtam felkérésre.
Ars poeticám ilyenekből áll össze:
– Egy írás akkor ér valamit, ha élményből fakad, és ezért élményt ad– Terjedelmét a téma szabja meg, és nem a rovatban rendelkezésére álló hely– Egy recenzió terjedelme utal az olvasott mű fontosságára is  
– Az írás szerkezete szintén a témából következik, felépítésébe bele lehet szólni, de a beleszólások folytán egytípusú anyagok születnek, melyek óhatatlanul unalmasakká lesznek kaptafajellegük miatt
– Az ihlet belülről tör utat magának, ha publikálják, ha nem
– Ha egy írás rossz, akkor is rossz, ha fizetnek érte.
– Ha pedig jó, akkor érdemes a publikálásra. Semmiképpen nem szerencsés, ha az író fizet a megjelenésért.
Aki igába hajtja a fejét, többé nem élhet a fent megfogalmazottakkal.
Ezért ezután csak jókedvemből írok, és úgy és annyit, amennyit gondolok.
A pénz, a hírnév, a határidők nem érdekelnek.
Belefáradtam.
Talán már említettem, hogy kérésre a korrektúrázás melléktermékeként megírom az olvasott, javítgatott könyvről rövid összefoglaló véleményemet, akár ajánlás formájában. Így történt ez a közelmúltban is. Röviden írtam egy könyvről, mely maga is elég rövid. Udvariasságból elhagytam néhány gondolatomat, mert megmosolyognivaló részekre is találtam a munkában.
Rövidre meg azért fogtam, mert nem érdemelt több figyelmet. Felkérésre sem érdemel több figyelmet. Azaz lehet, hogy mégis, de nem tőlem.
Mostani elfoglaltságaimmal meg vagyok elégedve. Én szabom meg időbeosztásomat, cenzúra nélkül véleményezem az elém kerülő írásokat, nagy önállósággal alkothatok, s többnyire örömömre dolgozhatok.
Mi kell még?