Ma hétágra süt a nap. Igazi tavaszi szellő simogat, mely vizet áraszt.
A nap meg nagy fényességet.
Reggel végigporszívóztam a házat, mégis kedvem kerekedett utána egyet sétálni. Kiváltképp azért, mert ma volt az első alkalom arra, hogy Éva Flórácskának megmutatta a falut. Más kérdés, hogy Flóra legfeljebb a kék eget láthatta babakocsijából, melyet Éva tologatott a környező utcákon.
Egy helyen megállítottak, mert egy hatalmas fát vágtak éppen az út mentén. Verték bele az éket, berregett a motoros fűrész, mígnem mennydörgésszerű robajjal el nem terült a ház udvarán a kivágott fa. Rövid sétánk idején sokan gratuláltak Évának a picihez. Gyerekek és felnőttek egyaránt.
Itt a faluban gyakori a négy gyerek. Az iskola tele van kicsikkel és nagyobbacskákkal.
Szokás 3-4 gyereket felnevelni a környéken, mely egyebekben a Jurának fennsík jellegű részén van. Stílusosan Plateau a neve.
Szintén Évával elmentünk Timothée-ért Valdahonba (ötezres városka innen kb. 10 km-re. Amolyan központi hely, ahol bolt van, ahol szakorvosi rendelő és még több intézmény működik, pl. felső tagozat és középiskola, ami a kisebb településeken nem. Ide jár iskolába, és ma nekünk kellett hazahozni. Egyébként iskolabusz viszi-hozza a környék összes gyerekét.
Ingyen.
Ez szociálisabb gyakorlat, mint a hazai, ahol mindenki maga közlekedik tanulóbérlettel.
Vejem hozott két flaska óbort, melynek a nyakára hágtunk. A több évtizedes borok megőrizték zamatukat és alkoholtartalmukat is. Elképzelem, hogy egy elegáns étteremben mit fizetnénk ilyen nemes nedűért. A bukéját nem tudom idevarázsolni, de lefotóztam az üvegeket. Majd azt megmutatom később. Egyébként: egészségetekre. Az egyik üveg szüretelésének az idején 15, a másikén 18 éves voltam.
Még egy apróság.
Valdahonban működik a Pax mozi a gépészek önkéntes munkájának köszönhetően. Talán pályázat alapján nyerték az épületet, talán az önkormányzattól kapták. Egy-egy filmet csak néhányszor játszanak le. A műsort együtt rakják össze, s szórólapok hirdetik, mikor, mit lehet megnézni. Éva úgy tudja, hogy ez a kis társaság baráti körré alakult, sokat vannak együtt, hol grillpartit rendeznek, hol elbeszélgetnek egy pohár bor mellett.
Érdemes volna meghonosítani az ilyenfajta önkéntes tevékenységeket szűkebb pátriánkban is.
***
Pál Ferinek egy okos okfejtése, melyet P. Erzsi küldött emailben:
„Az ítélkezés általában segít egy pillanatnyi egyensúlyi állapot elérésében, indulataink kifejezésében, segít önmagunk előtt jobb színben feltűnni. Megerősít bizonyos erkölcsi szemlélet elfogadásában: igen, amit gondolunk, az helyes. Az ítélkezésnek tulajdonképpen rengeteg rövid távú előnye van. Ha valakivel szembeállítjuk magunkat, az alkalmassá tesz arra, hogy világosabban megfogalmazzuk, kik vagyunk, mik az értékeink másokhoz képest. Az ítélkezés megszilárdít bennünket önazonosságunkban, azonban sok a káros hatása, hiszen ez a megszilárdulás mások rovására történik. Ennek bennünk is meglesznek a következményei, hiszen ellenségességet, negatív érzéseket táplál másokkal szemben. Aki fölött ítélkezünk, arról azt is állítjuk, hogy mi egyáltalán nem hasonítunk egymáshoz, mert én jó vagyok, ő pedig rossz. Ez pedig abszurdum, mert ő is ember. Minél súlyosabb ítéletet mondok valaki fölött, és jelentem ki, hogy egyáltalán nem vagyok olyan, mint ő, ez egyre inkább irreális világ- és emberlátáshoz vezet.”
2011.03.22. 18:19 emmausz
Az állapotokról
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr935169300
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek