Mindkét szószörny középiskolás koromhoz köthető. Emlékezetem szerint az irodalmi szöveggyűjteményünkben fordult elő az első agyszülemény, a matracsír. Gondoljuk csak meg, egy tizenévesnek mit jelent megbirkózni egy efféle mondattal: Heine matracsírban halt meg. Az ő agya kb. úgy van installálva, hogy régen fura nevű betegségnevek voltak, görvély, kilis, furunkulus, stb. El nem képzelte senki, hogy itt nem erről van szó, hanem arról, hogy „ágyban, párnák között”, ti. matrac-sírban. Ha az alig érthető szavak kötőjelet kapnak, egyértelművé válnak azon nyomban. Mondanom se kell, a kémiakönyvünk pácsója ugyanerre a srófra jár.  Mit izgatott minket a pácsó mibenléte. Utóbb kiröhögött minket a tanárunk, mert mi csakugyan nem pác-sónak ejtettük a korábban általunk nem ismert, nem használt szót. Ki gondolta volna, hogy furfang lapul meg az egybeírt furcsaságban.
Nem vettem volna elő ezeket a korhatag példákat, ha nem olvasok tegnap az arcsimogatás fontosságáról. Eltelt vagy egytized másodperc, amire leesett a fatantusz, arc-simogatás a helyes olvasat.  
Időnként el-elmosolyodom az efféle szófricskákon. Nekem kiskoromban a Ruggyantagyár két gyével szólt. Utóbb jöttem rá, hogy a gumit korábban rug-gyantának nevezték. Most egyéb nyelvtani malacság nem jut eszembe, hacsak a füllyukasztás dupla ly-nal ejtve vagy a mézsör, hogy mást ne említsek. De említek…
Farkasszemet nézett egykor a kurucság a labancsággal.