Ma erős embernek bizonyultam. Kínai bőrfotelom fémnek látszó műanyagkarját sikerült elnyírnom. Mivel a műanyag karfa (A karfa itt nem a karácsonyfát rövidíti) rögzíti a háttámlát az ülőkéhez, a felkínált hátradőlés előbb-utóbb elnyírja a műanyagot. (Micsoda képzavar: fémszerű műanyag karfa, olyan, mint a vas-beton-talpfa.)
Ez történt. 
Elefánt ne üldögéljen a porcelánbolt kirakatában. 
Visszagondolva az általam tönkretett székek listáján ez kb. az ötödik. 
Egyre ráültem a jezsuiták által Kanadából hazamentett és szétszáradt falécekből álló székre, mely a másodperc töredéke alatt szálkákra esett szét. Én pedig hálából felrúgtam a folyóirattartó állványzatot. Valósággal szétrobbant alattam a szék. Máig nem emlékszem a részletekre, olyan hirtelen történt mindez. 
A szerkesztőségben megörököltem egy öt lábon forgó hegesztett fémvázas széket, mely amerikai kényelmet nyújtott. Bizonyos mértékig hintázni lehetett rajta előre-hátra. Az amerikaiak szeretik feltenni az asztalra a lábukat. Én ezt nem tettem, csak hintáztam olykor magam is. Évekig szolgált ez a hegesztett fém- és bőrkombinációjú ülőalkalmatosság, mígnem egyszer munka közben megtréfált.   Újra csak a parkettán találtam magamat, amikor egyik lábán elengedett a hegesztés, és a maradék négy kifutott ülőművem alól.  Sose hegesztették meg egyébként masszív székemet, ment a selejtbe. 
Ezt követte egy ócskább forgószék, mely hasonló okokból elég gyorsan tönkrement. 
Legtovább egy silány minőségű műanyagszék szolgált. Rá lehetett ülni. Fémlábai nem tették alkalmassá a hintázásra. Meg se kíséreltem. Azt hagytam magam után, mikor leülve a számomra elrendelt éveket, végképpen nyugdíjba vonultam.
És itt van ez a tízezrekbe került gyönyörűség. Már összerakása után félve telepedtem rá.  Láttam, hogyan csatlakozik alattam egy hosszú fémrúd egy hüvelyszerű részbe (a pneumatikus emelő).  Elgondoltam, ha anyaghibás, ez a szék engem szabályosan karóba húz. Nos, erre nem került sor, ám mától csak takarékon használható. 
Ugyanaz a hibája, mint az ugyancsak bőr háttámlájú hintaszéknek: Csak soványaknak!
Jut eszembe, amit a korpulens Slezák Leó operaénekes fejéhez vágtak egykor: Hja, kérem, mamutméretre nem vagyunk berendezkedve.         
Van egy másik mai történés is: visszairatkoztam a kvízpart c. játékra. Nem volt egyszerű. Ha velük kapcsolatot akarok, akkor újfajta mail-rendszert kellene telepítenem a gépre. Ettől persze mereven elzárkózom. A valamikori drótpostagalamb e-mailemen valósi bejelentkezésemet tudomásul vették, és jelszót küldtek a dpg-re. Hol van már ez a rendszer is? Régóta gmail-es vagyok. Így hát be kellett újra iratkoznom – játékra jelentkeznem. 
Jót szórakoztam, mindjárt a nap játékosai közül a 4. lettem 100-ból. Gyorsan abba is hagytam, mielőtt rabjává válnék a kvíz-kérdéseknek. Megjegyzem: vannak kételyeim az egyes válaszok helyességét illetően. De hát, emberek rakják össze a kérdéseket és a válaszokat egyaránt.  Ők pedig tévedhetnek.
Murphy szerint meg is teszik.