Mickey webnaplója

Egyszer már írtam arról, hogy önkénteskedem egy vatikáni tévéműsor magyar szövegének a lektorálásával. A jezsuita.hu honlapon ez áll a műsorról: „A Római Riport a Rome Reports nevű nemzetközi egyházi hírszolgálat spanyol és angol nyelvű műsorának magyar változata, amelyben helyet kapnak a Vatikán belső történései és a világegyház különféle hírei, kulturális érdekességei. A műsor színességét az adja, hogy egyformán tájékoztat aktuális eseményekről, művészetről, valamint etikai és szociális kérdésekről szerte a világon.
A 23 perces műsornak az Echo tévé biztosít időt. Szombatonként 12.30-kor a híradó után kerül adásba, az ismétlés szombat éjfélkor, valamint vasárnap reggel 8 órakor van, illetve utólag is megtekinthető.
http://www.jezsuita.hu/mediatar/video?tid=167&title= 
Eddig az idézet.
Miről is van szó?
Aki ismeri a Vatikáni Rádió magyar nyelvű adásait, annak ismerős lesz a műsor hangvétele, ismerősök lesznek a felvetett kérdések és a válaszok. A néző megismerheti, hogy az egyes felvetésekről hogyan vélekedik az egyház, azaz a katolikus értékrenddel fog találkozni. A műsor valójában a pápa mindennapjait, kezdeményezéseit és fontosabb megnyilatkozásait mutatja be, de kitekint a világegyházra, s ahogy a fenti ismertetés is ígéri: foglalkozik a művészetekkel, a tudománnyal, s megmutatja valamelyest magát a Vatikánt. Az új adás többek között pl. a felújított Sixtus-kápolnáról fog szólni.  
Mivel hetente készül fordítás, lektorálás és a magyar szöveg alámondása, a munkák ütemezése úgy fest, hogy csütörtökön kapjuk meg a nyersfordítást. Itt ülök a PC előtt és várom, hogy a rám osztott szövegeket közérthető, pergő stílusúvá tegyem. Nem árulok el nagy titkot, ha idemásolom, amit az illetékeseknek írtam emailben új feladatom első tapasztalatai nyomán:
„Arra gondolok, hogy azonnal érthető, közismert szófordulatokat kell használni, mert a néző nem tudja újraolvasni-hallgatni a műsort. Ezt próbálom keresztülszuszakolni a nyugati szerkezetekkel szemben, hogy úgy érezze a néző: magyarul készült az eredeti szöveg, mert közérthető, és amennyire lehet, gördülékeny.
Ezért itt-ott el kell lopni egy-egy szót, toldani egy másikat, egyszerűsíteni a nyelvezetet,
oldani az idegen mondatszerkezeteket, kerülni a segédigéket, igék használatával pezsgővé tenni a mondandót, anélkül hogy a szöveg más értelmet kapna.
(A német pl. nagyon precíz, de törni kell körmondataikat, stb.) Hogy miből mikor mennyire van szükség, az változó. A neveket is helyre kell tenni: Pl. magyarul fonetikus az átírás a nem latin betűs nevek esetében, vagy pl. a franciák szentje csakugyan Xavier Szent Ferenc, de nálunk a Xavéri változat honosodott meg…
Nos csütörtök van, estébe hajlik a délután, s csakugyan itt ülök „jegyben-gyűrűben” s
„kérem a következőt”.