Mickey webnaplója

Már máskor is említettem: Nem tudok betelni Gárdonyi Géza egyszavas mondatától, mert a több száz oldalon részletezett történelmi regény minden előzménye ott sűrűsödik és ott torpan meg. Odatolul a mondat elé, bele a szóba. Erről a sűrítésről többször értekezik Pilinszky: „ha egy író leírja azt, hogy »fa«, pontosan látja, illetve érzékeli azt a fát, amit leír, természetesen csak így, hogy »fa«,  … akkor az a fa a papíron megjelenik. Ha nem érzékeli, akkor nem (…). ha előtte nem hatol be abba a fába, amiről leírja azt, hogy »fa«, akkor meghal a papíron az az egy szó. Ha belehatolt, akkor nagy ereje van.”
Pontosan ez teszi grandiózussá Gárdonyi »Elmentek« mondatszavát is. Mögé tornyosul minden előző cselekmény, érzelem, vágy, hősiesség és árulás, szenvedés és küzdelem. Emberek élete, sokuk halála is.
Elmentek.
Ma a fiatalok. Most csak öt napra, költözésük után sok napra. A mondatszó mögé tornyosul esetükben együttlakásunk minden szépsége, imája és aggódása, várakozása és beteljesülése, vidámsága és optimizmusa, empátiája és viselkedése, gondolatgazdagsága és a közös séták felüdülése. Betegségek és ünnepek. Minden, ami a több mint egy év alatt összejött. Érzem Pilinszky igazát.
Elment. Csak így egyes számban. Mármint a hangom …, hogy torokgyulladásom elmúlta után visszajöjjön. Nem érzek mögötte semmiféle feltoluló eseménysort. Próbáltam kivédeni: nem sikerült. Mire mások meggyógyulnak, én akkor adom meg magamat. Most is le fogom rázni magamról, mint egy tolakodó mérges kígyót.
Még néhány óra, és elmegy a világvége őrület is. Úgy vélem, nagyobb hasznot söpörtek be rajta egyesek, mint az ezredforduló spekulánsai, akik azt híresztelték, hogy a számítógépek meg fognak bolondulni (egyáltalán nem bolondultak meg). Ezért akkor programokat kínáltak jó pénzért, most pedig erős, és kicsicsázott bunkereket. Mit gondolhat az az ember, aki bevonul egy ilyenbe. Egy általános kataklizma esetén az ő bunkerje zavartalan életet biztosít számára? Tegyük fel, hogy egyben maradna a sziklába vájt erődítmény. És külön keringene valamiféle pályán.  Mit tenne a benne kuksoló? Álmodna kalászt hozó búzamezőkről? Éltető és szomjoltó folyadékokról?
Végül elhagy bennünket az advent is, a hajnali misékkel, hogy átadja a helyét az eljövendőnek. Mától hosszabbodnak a nappalok, mától új reménységünk támad, még közelebb kerülünk ahhoz, akinek a lába nyomában szeretnénk lépkedni, akinek a társaságában szeretnénk maradni most és mindörökre.   
Minden más csak részletkérdés.