Mickey webnaplója

Konrad Lorenz egyik könyvében olvastam, de nem találom a könyvet, pedig ha találnám, talán bizony meg is találnám benne azt a részt, ahol az állatetológus a nyári(?) ludak felkerekedését tanulmányozza. Idézni hát nem tudom, mindenesetre olyasvalamit figyelt meg, hogy ha valamelyik lúd felrepül, akkor néhányan követik, s a folyamat kétesélyes. Vagy folytatódik, vagy semmibe vész, és minden lúd visszatoccsan a vízre.  A tömeg reakciója a felrepülő lúd elszántságától, karakterétől függ. Ha tekintélyes jószág, jobb eséllyel fog felemelkedni az egész – akár több száztagú – lúdcsapat. Ha nincs benne határozottság, és nincs – úgymond – tekintélye, a követési effektus nem működik. Mindez a tömegek atavisztikus viselkedésére mutat. Nemcsak az állatok esetében fordul elő, hanem az emberek körében is. Nem is olyan ritkán.
Ma olvasom JB FaceBook-bejegyzését. Váltsuk le Orbán Viktort. Eddig egy lájkot kapott a bejegyzés. Nem az enyémet. Nem találtam a véleménynyilvánítás helyét, de szívesen visszakérdeztem volna: Miért váltsuk le? A rohadt öröksége miatt, melyet az EU ellenszelében csak lassacskán képes egyengetni? Az EU-ra borított pénzválság miatt, melyet nem az EU keletkeztetett, csak terheit hordozza? Miért váltsuk le? Ki szeretne meggebedni a külső nyomás alatt helyette?
A bevezetésben részletezett tömegmegmozdulást (-hisztériát) tehát a tömegek indulatainak a felpiszkálását mindig is egy-egy bedobott hasonló szamár szlogen indított el. Csak azokról tudunk, amelyek élén tekintélyes valaki állt. A többi hamvába holt, ezért a történelem süllyesztőjében kötött ki, vagy éppen visszaütött.
Vegyük be a Bastille-t! Bevették, megmentették a néhány részeget, akiket ott őriztek, mi meg azóta szívjuk az akkor elszabadult pokol következményeit.
Szabadítsuk ki Táncsicsot! Menjünk a Helytartótanácshoz! Kiszabadították, mentek. S mire mentek?
Menjünk a Szmolnijba! Mentek, s elszabadult a pokol. Félszáz évnél is hosszabb ideig tartotta magát a kommunista rendszer, mely 100 000 000 ember életének a kioltásáért felelős. (Ld. Feketekönyv) Bár ne mentek volna!
Hogy a hamvába holt akciókról is szót ejtsek, 1991-ben Gorbacsovot elfogták, és szerették volna félretenni. Emlékszem, a pápa Budapesten tartózkodott éppen, és a Hősök terén Gorbacsov mellett állt ki. Úgy látszik, még sokan mások is, mert meghiúsult az ellene indított akció. A lázadók nem tudták elfogadtatni a tömeggel döntésüket.
Tehát a „váltsuk le Orbán Viktort” kijelentésnek akkor van súlya, ha az a valaki, aki mondja, magamagát legalább olyan rátermettnek képzeli, mint a jelenlegi miniszterelnök, vagy legalábbis van elképzelése arról, hogy kinek kellene ezt az országot vezetni OV helyett.
Az OV ellen ágálóknak két dolgot szoktam üzenni.
1. Az vesse rá az első követ, aki nála normálisabban képviselné az ország érdekeit az EU-ban, vagy a minket szutyongató pénzmágnások körében, ha lehet, velük összhangban, de ha kell, velük szembeszállva.
2. A kritikusok miért képzelik, hogy OV-nak tökéletesnek kellene lennie?
Láttak már tökéletes diplomatát, tökéletes embert? Ők maguk tán azok?
Nem gondolnám. Ők se különbek a Deákné vásznánál – hogy a tréfás közmondással éljek.
Honnan ez az indulatok szította kettős mérce? És tisztességes-e a tökéletesség elvárása bárkiről legyen is szó? – tehetem fel a költői kérdést.