A Magyar kurír mai híre: XVI. Benedek lemond. Azonnali értékelések követték ezt a döntést. A hír igaz. „…2013. február 28-án este 8 órától a római szék, Szent Péter széke üresnek nyilvánítandó. Az illetékeseknek konklávét kell összehívniuk az új pápa megválasztására.” (MK)
Ilyen többször előfordult már az egyháztörténelem során, de soha nem volt igazán jellemző. Persze XVI. Benedek idősen vállalta Krisztus földi helytartójának egyáltalán nem könnyű munkáját. A közel évtizedes munkálkodása során a világ békéjén, a keresztények oly régóta kívánatos egységén dolgozott, és az isteni erények tolmácsolására fektette a hangsúlyt. Elég csak kiadott enciklikáira gondolni: Deus caritas est, Spe salvi. Meghirdette a hit évét. Íme tehát a három erény: A hit, a remény és a szeretet. Hallatlanul sokszerű feladatai ellenére megvalósította tervét: megírta a Krisztus életét feldolgozó trilógiát. (Magyarul még meg sem jelent a harmadik kötet, a Jézus gyermeksége.)
Plébánosunk Joseph Ratzinger megválasztásakor mosolygósan említette: „Jó kis pápánk van.” Valóban jó kis pápánk van, s lesz is a hónap végéig.
Szerettem mindenkihez való barátságos közeledését.
Szerettem igazságos megfogalmazásait. Szavaival – igen tehetséges és művelt teológusként – is követte a Mestert. „Beszédetek legyen: Igen, igen; nem, nem.”
Mindig néven nevezte a dolgokat: az erényt erénynek, a bűnt bűnnek.
Engem azért érint annyira személyesen ez a bejelentés, mert a héten többször is írtam egy általam korrektúrázott könyv kapcsán a pápáról, aki a kötet címe szerint célkeresztben élte végig nyolc éves vesszőfutását. Igen, kénytelen vagyok ezt írni. A média a pápa beszédeit sok ízben szétszedte, és úgy idézte, hogy gyűlöletet keltsen az iránt, aki megszólalt. Csak egy példát említek. Újmisés áldást osztó fotójáról letakarták kitárt balkezét, így mindjárt náci karlendítés lett az áldó mozdulatból.
Más se hiányzott egy infarktuson már átesett, tiszta lelkű, idős főpapnak. A megjelenés előtt álló könyv oknyomozást folytat, azt elemezve, hogy hiába ítélték meg szalagcímekben az újságok a pápát, utóbb minduntalan kiderült, hogy nem volt igazuk.
Ám a vádak elhárítása esetenként lényegesen visszafogottabb volt és tisztességes, szemben a támadókéval.
Nem látok bele XVI. Benedek lelkébe. Feltételezhető, hogy helyében más is azt tette volna, amit ő. Vegye át a stafétabotot tőle olyasvalaki, aki Krisztus szemével látja a XXI. századot, megérti a roppant komplikált folyamatokat, s ebben az információs dzsungelben eredménnyel tapogatja ki: hol tartunk, merre tovább, mit tegyünk, mit ne tegyünk.
Adja Isten, hogy rátaláljanak a választó bíborosok arra a valakire, akiről ugyanilyen jó szívvel kijelenthetjük mindnyájan: Jó kis pápánk van.