Mickey webnaplója

János apostol így zárja evangéliumát. „Jézus még sok egyebet is tett. Ha azonban valaki mind le akarná írni – azt hiszem –, annyi könyvet kellene írnia, hogy nem tudná az egész világ sem befogadni.” (Jn 21,25) Szavait csak azért idézem ide, mert ma a média világában, az internet világában, a hírügynökségek híróceánjának a világában a felettébb aktív és kedvesen mosolygós jezsuita pápa megnyilvánulásainak a terjedelme minden elképzelésemet meghaladja. Úgy gondoltam, hogy megismerkedem észjárásával. Egyetlen forrás alapján tettem mindezt, a MK közlései alapján. Aki olvas egyéb sajtótermékeket, az igazolhatja, hogy a pápa lapoknak mennyit nyilatkozott, s hány orgánumban olvashat(t)unk sokoldalú tevékenységéről.
Nos, fontosnak véltem megismerni pápaságának első éve írásos termését, hogy képet kapjak katolicizmusáról. Sikerült jószerével, de nagy ára lett. Több száz A/4-esre rúg az általam egybefűzött olvasnivaló. Egyetlen kásahegy, egyetlen szalmakazal, amely számtalan mondatszalmából, gondolat szálból tevődik össze. ebből kellene valami kiadhatót faragni. Mivel komolyodik a dolog, megpróbálok rendet vágni az anyagban, és olyasmiket előhúzni, amikkel az egyéb gyűjtögetők még nem foglalkoztak. Időm rövid, munkám sok, hasznossága kétséges. Azért megpróbálom. Adok még egy sanszot magamnak. Hátha közös érdeklődésre tarthat számot az általam elképzelt koncepció.
Lábjegyzet. Közöm a Ter 27-hez. Izsák komolyan veszi elsőszülöttségének lencsén való megvételét. Összejátszik vele Rebekka, a mama, aki Izsák elsőszülötti áldását kedvencének szánja. Izsák alig lát. Míg az apja kedvében járó Ézsau vadászni van oda, Jákob magát Ézsaunak kiadva megkapja Izsáknak a Lélektől vezérelt áldását: „Isten adjon neked az ég harmatából és a föld kövérségéből búzát és bort bőségben. Népek szolgáljanak neked, és nemzetek hódoljanak előtted. Légy ura testvéreidnek, s hajoljanak meg előtted anyád fiai. Legyen átkozott, aki átkoz, és áldott, aki áld téged.” Ézsau értesülve a történtekről meggyűlöli testvérét. Olyannyira, hogy Rebekka azt tanácsolja Jákobnak, hogy meneküljön Lábánhoz. Így is tesz. Rebekka még lelkére köti, hogy ne vegyen feleségül hettita (pogány) nőt.
Közöm.
Ma ez nem így van. A patrisztikus társadalom romokban hever. Most mindegy, hogy jó-e vagy sem, a vélemények megoszlanak. Szoktam tréfásan mondani, hogy fogok én még tüntetni a férfiak egyenjogúságáért. Mindenesetre a Reader’s Digest vicce így szól:
– Apa, mi az, hogy címzetes egyetemi tanár, meg tiszteletbeli elnök?
– Az olyasvalami, amikor anyád nagy rokonság előtt engem családfőnek nevez.          
Egy biztosnak tűnik: abban a korban sem véletlenül alakultak úgy a dolgok, ahogyan. Izsákkal volt Isten, Izsák szava visszavonhatatlanul ellehetetlenítette Ézsau próbálkozását, hogy valahogy mégis megáldja az apja. Visszautalok a szöveg két mondatára: „A hang Jákob hangja, de a kar Ézsau karja.” (Szőrös volt, mert kecske szőrét kötözte karjára anyja.) Így hát így szólt fiához: „Tedd elém, hadd egyem fiam zsákmányából, hogy lelkem megáldja.” Ennek az áldásnak a lélektől volt hatalmas az ereje. Visszavonhatatlanul.