Mickey webnaplója

Drága Levi unokánk napjainkban éli át a szocializáció, a másokkal való osztozkodás kényszerűségének újabb epizódját. Fejlődésének egyik fontos alappillére kezd kialakulni: többen vagyunk ezen a világon. Az osztozkodásnak előbb-utóbb természetesnek kell lennie. Sajnos, többnyire göröngyös út vezet odáig. A féltékenység jelei minden gyerekre állnak, rá is. Tegnap két babakocsival érkeztek. Levi, aki eddig büszke volt arra, hogy ő nagy, most szeretne újra kicsi lenni, hogy több törődés (lehetőleg minden figyelmesség) vegye körül. Még nem tudja, hogy nem esett ki a pixisből, csak osztoznia kell az öccsével a szülein. Ez láthatólag zavarba hozza, s most már nem szeretne nagy lenni, felnőni, önálló lenni. Teljesen érthető. Hogy az egzisztenciális válság mind kevéssé érintse meg, együtt próbáljuk ellensúlyozni kivételes érdeklődésünkkel, beszélgetéssel, kívánságainak a lehető kielégítésével.
Levi nagyon értelmes fiúcska. Se a bezárt játszótér, a kihagyott fagylaltozás ténye nem kerüli el a figyelmét. Ha szólunk hozzá, jókedvűen reagál. Ez jó jel. Mindig is társas lény volt, aki megfigyelte a nagyobbak viselkedését, és velük együtt örült, ha azok örültek, s csodálkozott rájuk, ha valamiféle zavar támadt viselkedésükben. Nem lesz itt semmi baj. Segítünk neki valahányan. Még kisöccse, Domi is, aki igazi második gyerek. Csendes, szava sincs, meghúzódik anyja biztonságot adó közelségében. Teljesíti a kötelezőket. Ahogy Á. mondta még selypes korában öccséről: alszik, pisij, kakij.
Összefoglaló az MTörv 17-hez. A más istenek előtt hódolókat likvidálni kell. Nem meglincselni, hanem bírák elé vinni, és bűnösségük esetén két-három tanú egybehangzó vádja alapján indul a városon kívüli megkövezés. A tanúk dobják rá az első köveket. A városi bírák nehéz peres ügyekben felkereshetik Lévi törzs papjait. A tőlük kapott ítélet Isten szava, kötelesek azt végrehajtani. Aki nem így tesz, annak meg kell „hallnia”. (197. o. jobb hasáb első bek. ut. 3. sorában) [Csak én kétszer-háromszor olvastam végig a szöveget, mégis benne maradt egy értelemzavaró l-betű. Egykori kijelentésem újabb bizonyítéka: Nincs egyetlen tökéletes könyv sem!] A fejezet további részében a királyválasztást követő időknek szóló parancs áll: „Ne tartson sok lovat [a király], ne tartson sok felséget se, nehogy eltántorodjék a szíve. Túlságosan sok aranyat, ezüstöt se halmozzon fel”. Közöm. Ha kritizálok valakit a háta mögött anélkül, hogy védekezhetne, vajon nem a lelki „megkövezés” egy ma olyannyira elterjedt módját művelem? Ferenc pápa többször visszatért a pletyka világromboló hatására, ne adj Isten, ha még alapja sincs, akkor több az a pletykánál. Rágalom. Rongálja azt, aki ellen szól, rongálja a közhangulatot az a nyilvánosság, amelyből megismerhető. Nemde telve vannak a bulvárlapok velük? Esetleg saját hétköznapi gyakorlatunk is. A királyok sorsáról szólva jól kiolvasható, mekkora kísértésnek vannak kitéve – sokfelől. Nők, akik ajánlkoznak, nők, akiket elrabolnak nekik, s a vagyon, amely felfuvalkodottá teszi őket. „Jobb senkinek lenni” – idézte egykori elöljáróját papunk, s nagyon egyetértett vele. Én is vele.