Mickey webnaplója

Minap közölte az Info rádió „Szentté avatták április 23-án délután az 1915-17-es örmény népirtás 1,5 millió áldozatát az örmény egyház székhelyén, a Jerevántól mintegy 20 kilométerre található Ecsmiadzinban.  Az ünnepélyes szertartást az örmény egyház feje, II. Karekin katolikosz celebrálta a világ legrégebbinek tartott keresztény székesegyházában. Korábban sem a katolikus, sem pedig az ortodox egyház nem avatott kollektíven szentté ennyi embert.
Az örmény egyház a maga részéről nem számszerűsítette az új szentek számát. Minden áldozatot szentté avattak, »aki a hitéért és keresztény identitásáért vesztette el életét« – mondta szerdán a KNA német katolikus hírügynökségnek Hovakim Manukyan püspök, aki az örmény egyház ökumenikus kapcsolataiért felel. II. Karekin katolikosz szerint az áldozatok szentté avatásával az »egyház nem tesz mást, mint elismeri a tényeket, vagyis a népirtást«.”
Eddig az idézet. Mint ismeretes, Tayyip Erdogan török államfő pedig – mint minden elődje – tagadja a török népirtást. Az ész megáll. A tagadás szelleme képes-e a tényeknek ellenállni? Hiteles-e annak az állami vezetőnek bármiféle nyilatkozata, aki a leghatározottabban állítja a fehérről, hogy fekete, és viszont? Persze nincs egyedül ez a politikus, csak sokan mások diplomatikusabban fogalmaznak. Én meg azt mondom, nagy gesztus volt Ferenc pápától, hogy egész egyértelműen néven nevezte az 1915-ben kezdődő genocídiumot. Lehet Jorge Bergoglióval (Isten éltesse a Jorge [György] névre hallgató pápát neve napján!) vitatkozni, de Ferenc pápa Krisztus földi helytartója. A Mester pedig nyíltan kijelentette: „Én vagyok a szegletkő, melyet az építők elvetettek... [Ám] aki e kőre esik, összezúzza magát, s akire rázuhan, azt összemorzsolja.” (Mt 21,44) Vajon kellenek-e ennél keményebb, ütős, közérthetően megfogalmazott, figyelmeztető szavak? Miért packáznak vele mégis oly sokan? Gondolják, hogy büntetlenül megtehetik? Isten irgalmas szívű, könyörületes Isten és hosszan tűrő. De igazságos is. Ami 100 éve megtörtént, mintha ma is ismétlődne. Vajon meddig pimaszkodhat az igazsággal az aljasság kemény retorzió nélkül?
Könyvajánlat: Franz Werfel: A Musza Dag negyven napja. 
Összefoglaló a Jud 5-höz. Holofernesz tanácskozást hív össze, mert fülébe jut, hogy az izraeliták szembehelyezkednek vele. Kérdése: Miféle nép lakik a hegyekben? Milyen erős a hadseregük? Miért nem hódolnak be? Az ammonita vezér, Achior elmeséli az izraeliták életét a legrégebbi időkön kezdve. Igazolja, hogy amikor az ég Istenét imádták, soruk igen jól ment, de olykor elbitangoltak vallásuktól, s olyankor háborút vesztettek, száműzetésbe kerültek, sorsuk hányatottá vált. Ha tehát vétkeztek, Istenük romlásukat hozza, de ha nem, érdemes óvakodni tőlük. Achiort beszéde miatt majdnem széttépik a jelenlévők. Egymást hergelve hangoztatják: Vonuljunk csak fel ellenük, esélyük nincs a győzelemre! Közöm. Mintha csak Sztálint hallanánk: Hány hadosztálya van a pápának? – vetette fel a generalisszimusz, majd eltűnt ő, el a Szovjetunió, senkit nem érdekelnek Sztálin összes művei, romokban az általa terjesztett ateizmus. „Ez a világ elmúlik, de az én igéim el nem múlnak” – figyelmeztetett minket az, akit az Atya küldött.