Mickey webnaplója

A mai nap igen furcsa. Biztos a kettős front az oka. Reggel megtettem a száraz kiflit, (T. akarta), s neki hagytam két vágott zsemlét.
Bevettem a reggeli gyógyszereket.
Kivittem T.-t a Kelenföldi állomásra. Nem idegesítettem magam azzal, hogy az órát nézzem. Vagy odaaraszolunk időre a reggeli csúcsban, vagy nem. Őt kitettem, de parkoló nem volt. Illetve csak egy fél kilométerrel beljebb. Azért visszasiettem, hátha. De T. sehol. Se a pénztáraknál, se a vágányoknál indulás előtt szűk tíz perccel.
Nem kellett volna bevenni a vízhajtót. (Vécés néninek 150 ft.)
Valamiért nem kap ingyenes válaszborítékot T. csak fizeti az SZJA-t nyugdíjasként (úgy kell annak, aki dolgozik). Sorban állás a postán: ajánlottan 475 ft.
Hazajövet levágom magamról átizzadt ingemet. Szokás szerint megnézem a zsebét, hogy nem maradt-e benne pzs (papírzsebkendő). Az nem, de egy gombakku igen. Ilyet az órásboltban kellett volna vennem. Elfelejtettem. Biztos a posta miatt esett így.
Fülledtség fogad. Muszáj egy Drehert benyakalnom: 189 ft.
Ülök a számítógép előtt. Melegem van. A kínai oszlopventilátort álló helyzetben találom. Tudom, így szabályos. Így kell állnia a nagykönyv szerint. De kavitációja egytizedére csökken, ha vízszintbe rakom. Hát vízszintbe rakom s bekapcsolom.
A „felhozatalt” nézem az interneten. (Szörfözöm.) Lám, egy furcsa képhez több adagban véleményt fűzök. A képen egy kopasz férfi, karján egy fehér menyasszony. A férfi egy csinos nő után fordul. Kb. ennyi a kép. Azt írom rá, hogy nem értek vele egyet, de így hangzik a közhely: Nem kötöttem vaksági, csak hűségi fogadalmat. Rájöttem, hogy ezt a poént a számtalan előttem kommentelő rég lelőtte. Utánaírom: „Ez a hűség-vakság téma alighanem egyidős az emberiséggel. Karinthy írt is hasonlóról. Kik csókolóznak többet, a férfiak vagy a nők? Az összes indulatos kommentből kiderül, hogy nem vagyunk egyfélék. Vérmérsékletünk is különbözik, erkölcsi tartásunk is stb. Mi új van ebben? (smile hangulatjel) Nem kellene úgy felszívnunk magunkat... persze szabad.
Nosza, megkapom a magamét: „Mondja ezt egy férfi! Nem is vártam férfitől más megjegyzést! Szánalmas!”
Tényleg szánalmas vagyok. Egy ilyen ócska témához nem kellett volna hozzászólnom. Ezentúl majd óvatosabb leszek. Azért halkan megjegyzem: Ki nem szánalmas? Aki nem szorul irgalomra. Azt is megkérdezem: Ki nem szorul közülünk irgalomra? Azt én is tudom, hogy aki választott valakit a sok valakik közül, az a többit nem választotta. Vagy nem én – a szánalmas – idézem sokat az Archimédesz, a csavargó c. filmből?:  – Megveszed ezt a kutyát? – Nem? – Akkor tedd le! Jut eszembe még az előzőekben befejezett ószövetségi könyv. Judit csábítgatja Holoferneszt, majd lenyiszálja a fejét. Az nem szánalmas.  
Már megint teleírtam a posztnak szánt lapot. Maradjunk hát ma ennyiben.
Összefoglaló az Eszt 9-hez. A zsidók a király levelével megerősítve hozzáláttak ellenségeik megsemmisítésének. Adar hónap (az év 12. hónapja) 13-ána Mardokeus tekintélyétől megijedt népekből a zsidók 75 000 embert öltek meg. Eszter tanácsára a király engedélyezte, hogy másnap is folytathassák az egyéb népekhez tartozók legyilkolását. Vérengzésük befejeztével az izraeliek örömünnepet tartottak vidéken és a városokban. Hagyományteremtő jelleget adott nekik Mardokeus javaslata, amelyet Eszter levelében megerősített. Azóta is tartja a zsidóság a purim (pur= sors) ünnepét megszabadulásuk emlékére.  Közöm. Tipikus ókori, ószövetségi eseménysorozat. Amit nekünk főztetek, most ti eszitek meg. (Vö. Fogat fogért stb.) Egyszer megérné megvizsgálni, hogy az állattenyésztő népek körében gyakoribb-e a lefejezés, lévén hogy az állatok rendszeres megölése egyfajta rutinná válik/válhat. Nem vagyok se etnográfus, se történész, még kevésbé szociológus, hogy felelősséggel állítsak ilyesmit, mégis előfordulhat, hogy van korreláció a kettő között. Vizsgálják meg azok, akiknek ez a hivatásuk.