A rendkívül szabályos életet élő D. írja blogjában – idézem: A villamoson azon gondolkodtam, 
hogy a rendetlen embereknek valahol pontosabb az értékrendjük. Ha nem is automatikusan. Igaza van. Tinikoromban a piarista M. egyszer megemlített, hogy kétféle kémiai laboratórium van. Az egyikben állandóan takarítanak és példás a rend, a másikban dinnyehéj és fuszekli hever a padlón, de ez nem nagyon zavarja a kutató kémikust, aki rendületlenül dolgozik. Neki is igaza van. Noha a 100%-os választ nem tudom, magam mégis azt gondolom, hogy a rendetlen embereket nem kötik a maguk támasztotta legkülönfélébb elvárások, így jobban képesek a lényegre irányítani figyelmüket. Nevezhetjük őket bizonyos fokig jó értelemben vett egy-ügyűnek, mert értékrendjük biztos alapokon áll, s nem kell százfelé koncentrálniuk. Jó esetben sziklára alapozzák az életüket, s nem homokra. Mit értek homokon? Mindent, ami kilöki helyéről a sziklát és betolakodik a házunk alá. A Biblia bálványoknak nevezi ezeket. Ezek rendetlen vágyak, kívánságok. Önmagukban egyikük se rossz, csak akkor válik azzá, ha eszköz mivoltuk céllá kíván előrukkolni. Igen sok minden lehet bálványunkká. Meg se próbálok a teljességre törekedni, de sorolok azért néhányat. Némelyikük bevallom, engem is vonz:
Cselekedetek, amelyeket mindennap „meg kell tenni”
kényszeres zenemánia,
az irodalom mindenek fölé helyezése, a versek (hányan mondják, hogy versek nélkül az élet élhetetlen)
a fotózás (különösen a digitális technika bűvölete óta)
a makulátlan rend, tisztaság
a sterilitásra való törekvés
a család istenítése
az állandó rettegés attól, hogy egészségünket elveszítjük
a sport mindenek elé tétele
saját hivatásunk fanatizált megélése
a munkamánia
elismertségünk hajszolása
a pénzimádat
 a mértéken felüli spórolás
a magunk szabta szertartások kötelező elvégzése
szenvedélyeink
evés-ivás kontroll nélkül
küllemünk állandó csinosítása
a nyilvánosság előtti szereplésünkhöz való ragaszkodás – nehogy „leírjanak”.
Általában a siker hajszolása...
Jól beszél Balczó András arról, hogy miért hagyott fel az élsporttal. Maga gyötrése meghozta gyümölcsét. Egyik világbajnoki címet a másik követte. Egyszer csak rájött, hogy értelmetlen újabb és újabb trófeákat begyűjteni. Minek? Mikor lesz elég? S hátat fordított az öttusának. Igaza volt neki, miként a filmbeli Forest Gumpnak is, aki addig szelte keresztül az USA-t, ameddig rá nem jött annak hiábavalóságára. Hazatért. Hát így vagyunk valamennyien. Jól tesszük, ha elengedjük bálványainkat, és a lényegesre koncentrálunk.
39. ZSOLTÁR. AZ EMBER KICSISÉGE (A karvezetőnek Jedutuntól – Dávid zsoltára.) Így szóltam: „Megmaradok utaimon, nehogy vétkezzem nyelvemmel... Minden ember olyan, mint a fuvallat, az ember elenyészik, mint az árnyék. Olyan a vagyona is, amit gyűjtött, mint a fuvallat, s nem tudja, ki örökli majd.” Uram: Reményem egyedül benned van. Szabadíts meg minden bűnömtől... Hallgasd meg imámat, figyelj könyörgésemre ..., hogy egyszer még föllélegezzem, mielőtt elmegyek, és többé nem leszek! Közöm. Dávid egy-ügyű volt. Lényével próbálta „súrolni” az Istent. embernek való ez a szimbiózis.