Talán említettem, talán nem, elolvastam szanatóriumi magányunkban három könyvet, amely a következő négy volt. Bolyki László Kegyelem és kalmárszellem, Turcsik György visszaemlékezését élete néhány epizódjáról, Tóth Csaba Paleolit gyógyítás c. munkáját, és (OK, ez már négy lesz) Havas Henrik Magyar irka c. naplóantológiáját. Ez a vaskos füzet elsősorban korrajz. Legalábbis 25 évvel a keletkezése után nekem az: néhány híres és néhány „hírtelen” ember bemutatkozása. Kik azok? Húzó nevek és nem húzó nevek. Sorolom őket: Torgyán József, Pozsgay Imre, Tonhauser László, Zalatnai Sarolta, Nagy Feró, Schirilla György, Zentai Péter tudósító, egy rab Vácról (Illés Emil), egy lelkész Németh Géza, egy bakfis (Kálmán Zsanett), egy AIDS-es (...Imre), egy alkoholizmussal küszködő mátészalkai nő (Mártonfi Zsuzsanna). Mind azonos időszakban írják napjaik eseményeit (1990 június). Feltűnő, hogy Torgyán folyamatosan rohan, szervezi pártját, saját helyét, előad itt, meg ott, állandóan utazgat, levelez és telefonál. Pozsgay hozzá képest a leírtak alapján fele annyit se ügyködik, inkább morfondíroz, hogy a pártja kiüresedése folytán mihez kezdjen az így keletkezett űrrel. vívódásairól számol be. Feró jópofira veszi a dolgot, Tonhauser korának sztárrendőre azon kesereg, hogy mennyire merev a rendszer, mennyire nem megbecsült a szakma, s hogy 300 ft-ért kelnek el a Keleti pu-nál a Bécsből csempészett kvarcórák. Schirilla éjt nappallá téve dolgozik, írja vegetárius könyveit, terjeszti a növényi táplálkozásra vonatkozó elképzeléseit, gyógyít, s naponta megmártózik a Dunában hosszabb távokat úszva. A többiekről nincs különösebb mondanivalóm. Mindenki el van foglalva a saját gondjával.
Először meglepett a válogatás merészsége, a mintavétel szóródása, aztán igazat adtam a szerkesztőnek. Hallgattassék meg mindenki, s mert ez nem lehetséges, „ebbül is egy kicsi, abbul is egy kicsi”.
98. ZSOLTÁR. A VILÁG BÍRÁJA. Zengjetek új éneket az Úrnak, mert csodálatra méltó, amit művelt. Jobbja kivívta a győzelmet, igen, szent karja győzelmet szerzett. Kinyilvánította az Úr üdvösségét, igazságosságát feltárta a pogányok előtt. Megemlékezett jóságáról és hűségéről Izrael háza iránt. A föld minden határa látta Istenünk üdvösségét. Ünnepeljétek az Urat, országok, mind, örüljetek és vigadjatok! Dicsőítsétek az Urat muzsikával, szóljon citera és hárfa! Trombita és kürt hangjával ujjongjatok színe előtt, az Úr s Király előtt! Harsogjon a tenger és ami betölti, a földkerekség s akik lakják! Folyók, tapsoljatok kezetekkel, hegyek, társuljatok az ujjongáshoz! Az Úr színe előtt, aki közeledik, aki jön, hogy kormányozza a földet, és igazságosan a népeket. Közöm. Újszövetségi lehetséges megfogalmazása: E jelben győzni fogsz! Et a jel, Krisztus keresztje. Addig pedig szóljon hangosan az ének, a citera és a hárfa, a taps, mert az Úr mindig közeledik. Ma is.
2015.11.02. 19:09 emmausz
Magyar irka /1
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr448045414
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek