Reggel felpattantam az ágyamból, mert eszembe ötlött: kb. 10 éve kezdtem a blogoláshoz fiam tanácsára. Emlékezetem szerint ez 2006 első hónapjaira tehető. Megnyitottam a gépet, hogy kiderítsem, jól emlékezem-e.  And really. Hamvazószerdán, tehát 3 napja múlt 10 éve annak, hogy az első blog-bejegyzést bevittem a számítógépbe. Azóta több mint 4000 poszt született, változó érdeklődést vonzva. Rövid idő elteltével rátértem a napi posztírásra, melyet azóta is próbálok végigvinni. Nemritkán több poszt is készül a nap során. Akkor kell leírni egy gondolatot, amikor foglalkoztat, mert különben úgy járok, mint osztálytársam, aki reggel megszólított: Te, egy olyan frappáns bölcsességet akartam megosztani veled, de elfelejtettem.
Nem kívánok hosszan elidőzni a „hogy is volt az akkor régen” gondolatánál, de ez egyszer kivételt téve megosztom a legelső posztomat, hogy mutassam 10 éve hogyan írtam, s amit ígértem, sikerült-e valamelyest tartani.  Cím nélkül
Tegnap hallottam a tévében: „Nem prózában szeretnék beszélni. Jó, akkor legyen vers. De én nem versben szeretnék beszélni...”
 Én sem, mert a vers rímekbe torzítja a valóságot és az válik igazzá, ami rímel. Ez pedig súlyos csúsztatás, még ha ösztönös is.
Úgy szeretnék beszélni, mint a szentek szemének a tüze, mint ami a hangyák tapogatóival, illatanyagával történő kommunikációban megvalósul. Úgy, mint a pacsirta dala, mint a méhek tánca. Egyértelműen, tisztán, hogy mindenki megértsen, s jobbá legyen általa.
„Asszeretném eemondani pl, hogy teccett Huszthy Ádám regényének első harmadának fonetikus írásmóggya a moldvai csángók móggyán irvaa. Magam is kísérleteztem eccikk erejéig evvee, mikó asztirtam, segiccsük a vakokat stb! S lám, mintha valami megmozdult volna vele. Lehet, hogy a nyelvtanárokat elbizonytalanítaná ez az írásmód, viszont bátorítaná mindazokat, akik görcsöt kapnak a hibázástóó való félelmükbee.
Volna még egy ötletem indulásra: Írjunk odavissza. Máhogy ne kejjen ugráánia a zember szeminek ahó, hogy a sor elején talájja magát, mint az írógép. Tehát
Talpra magyar,!
azah a íH 
Látod? Látom. Nehéz visszafelé olvasni, mert nem ezt szokta a szemed.
Nemcsak. Más baj is van a betűkkel. Nem szimmetrikusak. Ha azok volnának, eggyel könnyebb lenne oda-vissza OLVASNI. Ez még nincs kitalálva. Nos, nemde rajtunk múlik, hogy ki legyen? AHIMNYOSTUVZ a nagybetűk körében. Nézzünk egy példát. oda:
HIMNUSZ 
ZSUNMIH azssiv
Naugyemegmontam. Nem okoz túl nagy szemtörést. Hát a többi jelet még igazítani kell egy kicsinyég, hogy „viseekeggyenek”.
Most ennyi, és csak azért, hogy ne egymondatos mikrofonpróba éktelenkedjen blogomon.
A blog meg - ha nem tuttad vóna - ige. Most blogok, de te is bloghatsz, mert ő is blog, ezután együtt blogunk, amíg ti blogtok, hogy mind együtt blogjanak az emberek. Blogos és boldog vagyok, mert ma lett krisztusi korú Éva Cavalli, aki belőlem is való, s Isten éltesse!
Olvasó, az utosló logán szólok: Ha újságban ezt látod, Emmausz, Gyom, -ich, Mickey, Mikeus, Mick, Gyorgyovich Miklós, Mc Key - valószínűleg rátaláltál egyik írásomra. Nem tagadom meg őket ezután sem. Éljenek túl, mint Örkény egypercesében gazdáját a pöcök.
A bölcsesség könyve 1. f.
I. A BÖLCSESSÉG ÉS AZ EMBER SORSA
Keresd Istent, és kerüld a bűnt.
Szeressétek az igazságot, ti, akik ítélkeztek a föld fölött! Jó lélekkel gondolkodjatok az Úrról, és keressétek szívetek egyszerűségében! Mert azok, akik nem kísértik, megtalálják, és azoknak, akik nem bizalmatlanok iránta, kinyilvánítja magát. De az álnok gondolatok eltávolítanak Istentől, és a próbára tett mindenhatóság eltaszítja az eszteleneket. Gonosz szándékú lélekbe nem tér be a bölcsesség, és nem vesz lakást olyan testben, amely a bűnnek szolgál. Hisz a fegyelem szent lelke menekül a hamisságtól, távol tartja magát az esztelen gondolatoktól, és elriad, mihelyt igazságtalanság közelít. Emberbarát lélek a bölcsesség, de nem hagyhatja büntetlenül a káromlót ajkai miatt. Mert Isten belelát a veséjébe, ismeri a szívét és hallja a szavait. Mert az Úrnak lelke betölti a földkerekséget, tud minden szóról. Ezért nem marad rejtekben senki sem, aki igazságtalanul beszél, és nem kerüli el a büntető igazságosság. Mert az istentelen terveit vizsgálat alá vetik; beszédének híre az Úr elé kerül, hogy gonoszságai elvegyék büntetésüket, hiszen mindent meghall a féltékeny fül, és a leghalkabb zúgolódás moraja sem marad titokban. Kerüljétek hát a hasztalan zúgolódást, óvjátok nyelveteket a rágalmazástól, mert a titkos beszéd sem marad büntetlen, s a száj, amely hazudik, megöli a lelket. Ne törekedjetek a halálba életetek elhibázott útján, ne siettessétek romlásotokat kezetek tetteivel! Mert a halált nem Isten alkotta, ő nem leli örömét az élők pusztulásában. Hisz mindent azért teremtett, hogy legyen, és a világ teremtményei az üdvösségre szolgálnak. Nincs bennük pusztító méreg, és a földön nem az alvilág uralkodik. Mert az igazságosság halhatatlan.
Az élet az istentelenek szemében.
Az istentelenek azonban kezükkel és szavukkal hívják (a halált), emésztődnek az utána való vágyakozásban, mintha a barátjuk volna, és szövetséget kötnek vele, mert méltók rá, hogy az osztályrészévé legyenek. Közöm. akik nem kísértik, megtalálják, és azoknak, akik nem bizalmatlanok iránta, kinyilvánítja magát [az Úr]. Azt hiszem, ez itt a lényeg. A továbbiakban tanácsokat oszt meg az igaz életre vonatkozóan. Különösen is a nyelv féken tartására int. Hazugság, rágalom, zúgolódás stb.