Mickey webnaplója

Nem tudom, figyeltétek-e, hogyan slisszolt el az első hónap az évből. Tudom, a hónap az idő része, és alig van fogalmam arról, hogy valójában mi is az idő. Az időnek van eleje és vége, legalábbis az időintervallumoknak.  Teszem azt, újévtől szilveszterig tűzöm ki a szakaszt. Ez a múlt és jövő között feszülő idő, amelyben a mozgó jelen a múltból tartva érkezik meg a jövőbe. Mint egy villamos két villanypózna között: Áramszedője súrolja a drótot, és halad A-ból B-be.
Ma már február van. Ez a hónap ónos esővel és havazással köszönt be hozzánk. Reméltem, hogy amit már két ízben megfigyeltem az évek során, most is bekövetkezik, nevezetesen az, hogy mintha üvegbe mártották volna a faágakat, úgy mutatkoznak a jégbe öltözött gallyak. Vagy tíz éve láttam utoljára ilyet, akkor jócskán körbevette az ágakat a jég. A korabeli tájat el is kereszteltem üvegligetnek, jégligetnek, angolosan ice-grove-nak. A mostani kicsit szerényebb látványt nyújtott, ráadásul a hajnalban készített felvételekhez állványt kellett volna használnom. Így adósa maradtam mindenkinek a szuperfotókkal. Marad, hogy el kell hinnetek nekem: szépséges látvány volt ez így is. Készíthetném rakásszámra azt újabb havas képeket, de hát minek?
Most mindenki ibolyát és tulipánt szeretne látni, s amikor ez lehetővé lesz, akkor majd strandra vágynak embertársaim, meg napozásra. Eljön annak is az ideje. Most be kell érnünk azzal, hogy szépen csúsznak az utak, jegesek a fák, kásás a hó, és 300 géppel csiszatolják az úttesteket.
Kiálltam volna kocsival, hogy misére menjek. Ma ugyanis sokkal jobbak a körülmények, mint tegnap, amikor száz méterenként meg kellett állnom, hogy jégvakaróval letisztítsam a szélvédőt (most ugyan zuhog a hó, de 0 fok van). Mégsem indultam útnak, mert ha a jobb körülmények ellenére valamiféle koccanás érne, esetleg megkapnám: Lám, megmondtuk, megmondta a tévé, a rokonság, a meteorológia, de amit te egyszer a fejedbe veszel...                  
Maradok.
Ízelítő a Máté 13. f.-ből. 1. rész.
Jézus a hajóról tanít
... sok mindenre tanította őket:  Pl. „Íme, kiment a magvető vetni. Amint vetett, némely szem az útszélre esett. Jöttek az égi madarak és fölcsipegették. Más mag köves talajba hullott, ahol nem volt neki elég föld. Gyorsan kikelt, mert nem volt mélyen a földben. Amikor azonban forrón tűzött a nap, elszáradt, mert nem volt gyökere. Ismét más szúrós bogáncsok közé esett. Amikor a bogáncsok felnőttek, elfojtották. A többi jó földbe hullott s termést hozott, az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik meg harmincszorosat. Akinek füle van, hallja meg!”
Miért beszél Jézus példabeszédekben?
... Beteljesedett rajtuk Izajás próféta jövendölése, mely így szól: Hallván hallotok, de nem értetek, ... Megkérgesedett e népnek a szíve... Bizony mondom nektek, sok próféta és sok igaz ember kívánta látni, amit ti láttok, de nem látta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta.
A példabeszéd magyarázata
...Aki hallgatja az országról szóló tanítást, de nem érti meg, ahhoz eljön a gonosz és elrabolja, amit a szívébe vetettek. Ez az, ami az útszélre esett. A köves talajba hullott ellenben az, aki meghallgatja a tanítást és szívesen be is fogadja, de az nem ver benne gyökeret, mert csak ideig-óráig él. Amikor a tanítás miatt szorongatás, üldözés éri, csakhamar megbotránkozik. A szúrós bogáncs közé hullott pedig az, aki meghallgatja a tanítást, de a világi gondok s a csalóka gazdagság elfojtja a tanítást, úgyhogy nem hoz termést. Végül a jó földbe hullott az, aki meghallgatja, megszívleli a tanítást, s jó termést is hoz, az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat.” Közöm. A példabeszéd és magyarázata kielégítő. Az Izajás-jövendölés is beteljesedett. Azt azért megjegyzem, hogy Jézusnak időre volt szüksége ahhoz, hogy megfelelő tempóban a lehető legtöbb benne hívőnek átadja az Isten országáról szóló új örömhírt. Ha azonnal értik, akiknek nem kellett, azonnal elfogták volna. Ezt pedig nem akarta.  A lényeg, jó földbe hullott magként szívjuk magunkba az éltető szavakat, hogy életünk termékennyé legyen.