A most szentelt pap erdélyi titulusa tisztelendő úr, később tiszti bácsi. Csak az élemedett korú bölcs pap neve pap bácsi. Ilyen 80-as éveiben járó pap bácsi volt az idén elhunyt Futó Károly, a Karcsi bácsi. A vele 2000-ben készült interjúból itt csak néhány mondatot emelek ki, amelyek az aggódástól óvnak. Azt nyilatkozza: Aggódásunknak csak mintegy 40%-a valós, azaz a jelent érintő nehézség. A múltbeli fájdalmak, nehézségek és a jövőbeli félelmek teszik az aggódás 30–30%-át. Mivel a múlton nem változtathatunk, és a jövőt tán meg se érjük, s ha igen, akkor sem biztos, hogy az fog történni, amit előre fantáziálunk, sem a múlttal, sem a jövővel nem érdemes foglalkozni. Ha a jelenben maradunk, aggódnivalóink 40%-ra csökkennek, és ennyivel már simán elbánunk. Tehát maradjunk a jelenben, mert „elég a mának a maga baja”.
***
Terjed a páli mondás széltében-hosszában: Jobb adni, mint kapni. Lehet, nem tudom. Nekem az jutott eszembe, ha neked jobb adni, mint kapni, akkor kérek még, mert én szívesek kapok, és ezáltal javadat mozdítom elő, mert neked jobb adni. Ám az emberi kapcsolatok nem egyirányúak. Jobb kapcsolatban lenni, mint passzívan adni, vagy kapni. Jobb egymásból, egymásért élni, mint önmagunknak, önmagunkért. Az adás-vételt a viszonosság szabályozza, a kölcsönösség. Enélkül nem jobb se adni, se kapni.
***
Civilizációnk túltermelési válsága csapódik le az ajándékozásban, a lakásokban felhalmozott rengeteg felesleges holmiban. Feltehetném a kérdést: Hány óra ketyeg a lakásban, hány számítógép között cikázunk, hány okos telefonunk van, sőt lassan már azt is, hogy hány autója van egy családnak. De nem teszem. Elég, ha elgondolkodom rajta, hogy milyen hibavalóság a tárgyak gyűjtögetése. Tegnap temettük kedves barátunkat. Csak a lelkét vihette magával. Még a testét se, nemhogy valamit a cuccai közül.
Ugyanezt tapasztalom amikor kihal egy lakás tulajdonosa. Az örökösök ritkán szorulnak arra, hogy egy teljes háztartás összes ingóságait kivigyék az eladásra szánt lakásból.
Még egy ok arra, hogy már életünkben próbáljunk megszabadulni minden nélkülözhetetlen dolgunktól. Nagyon nehéz ezt megtenni a fogyasztói társadalomban az árubőséggel csábító piac megléte miatt.
2017.12.17. 10:25 emmausz
Néhány gondolat
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr2613506901
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek