Mickey webnaplója

Ma reggel sikerült az általam játszott háromféle szózat játékot megoldani.
Nincs ez mindig így.
A Szózat és a Szóreggelt jegyzi a folyamatos sikeres megoldások számát. A Magyar Wordle nem.
A Szóreggelt csak hat, a Szózat nyolc próbálkozást, lépést enged a megoldáshoz.
Értető, hogy a hat lépésben nem mindig sikerül megfejteni az ötbetűs talányt. Így hát az ottani megoldási rátám csak 84%. A Szózatban elért folyamatos sikerem jelentősen több, már hatvan valahány, sikerrátám meg 90%.
Nem is olyan régen megint két lépésben jött a megfejtés.
Beírtam JÁTÉK. A T és K stimmelt. Beírtam: FUTÁS. Ezzel a napi játék be is fejeződött.
Naponta szembesülök azzal a kérdéssel, hogy szabad-e ennyi időt eltöltenem rejtvények fejtésével. Szólnak érvek mellette is és ellene is. Az elmecsiszolás alighanem hasznos tevékenység minden korosztályban. Túl hetvenhét évemen, az elbutulás ellen is hatásos lehet.
Ellene az szól, hogy igencsak l’art pour l’art-tevékenység. Haszna kétségbevonható.
Abban maradtam magammal, hogy egyelőre folytatom, amíg ki nem találok valami hasznosabbat.
Arra pedig van módom, mert valamennyire figyelnem kell, hogy a megerőltető mozgások alól tehermentesítsem térdprotézis műtétből lábadozó páromat, de ő nem hagyja el magát, és nem szól mindig.
***
Ha igaz, a mindenkori jelennek kell örülni. Most pl. annak, hogy ma nem megyek laborvizsgálatra, ahol a véremet veszik. Annak, hogy reggel felébredtem, és képes voltam feltápászkodni. Örültem a reggeli kávénak, kiflinek, a kevéssé hideg időnek, a vonuló felhők játékának, az élénk szélnek, az eredményes vásárlásnak. Hogy eljutottam misére, hogy működik a Chevrolet, én meg együttműködök vele.
Jól van ez így.

Olvasom: …olcsóbban is kaphatsz „ellenőrzött” megjelölést, ha a weben regisztrálsz a … szolgáltatásra, kedvezménnyel lehet részed ugyanazokban az előnyökben, többek között „ellenőrzött” megjelölésben. (Nincs kedvem fizetni azért, ami eddig ingyenes volt.)
- A kerületi lakosok parkolási díja kedvező. Micsoda? Eddig ingyenes volt.
(Nincs kedvem fizetni azért, ami eddig ingyenes volt.)
- De hát nincs új a nap alatt.
Esmérek én egy vént. - Ki az: - Neve nincsen:
régen eladta már aztat is a kincsen;
                         (Zsugori uram, részlet: CS. V. M.)
Mondom, nincs semmi új a nap alatt:
…Lelopkodtam sonkát, kolbászt
Saját kéményébül,
Ez volt ajándékom, s ő még
Meg is hítt vendégül.
                       (A jó tanító, részlet: Petőfi)
Mert nincs új a nap alatt.
- Jézus kérdezi: „Mit gondolsz , Simon, a földi királyok kitől szednek vámot és adót?” „Az idegenektől.” „A fiak tehát mentesek alóla…?” (Mt 17,25skk)
Valóban nincs új a nap alatt.
„Hallja kendtek!
Se ide nem, se oda nem
Fütyöl a madárka, hanem
(Jobb felöl üt) nekem fütyöl,
(Bal felöl üt) s nekem fütyül.
Elmehetnek.”
                          (in: Fülemile Arany J.)
De hát nincs új a nap alatt.
A FB szeretne nyomást gyakorolni a használókra: Fizessenek! A reklámozó cégekre is: Fizessenek! Zsugori uram mohósága is határtalan. A jézuskorabeli törvények is az adófizetést szorgalmazzák.
Petőfi szélhámosa is mohó.
Arany ügyvédje úgyszintén.
Igazi kapitalisták.
Mi meg „elmehetünk”.
 

A bakavicc szerint a flúgos kopasz minden fecniért lehajol a laktanyában, elolvassa, ami rajta áll, eldobja és azt mondja: Nem ez az.0
Ráunnak a hóbortjára, leszerelik.
Immár civilben ballag a kerítésen kívül, kezében a leszerelő levéllel, s fennhangon kiabálja: Ez az! Ez az!!!
Valami hasonlót éreztem ma én is, amikor a kezembe foghattam új, két évre szóló jogosítványomat.
- Ez az! Ez az!
Sokáig csak reméltem, ami most megvalósult.
Szokás szerint a II. ker.-i Kormányablakhoz igyekeztem, mert ahhoz van a legjobb közlekedés. Ment is flottul az ügyintézés. Illetve… a fotózás eltartott vagy két percig. Ülök a széken, szemben a kamera.
- Kicsit emelje az állát!
- A kabátjából bújjon ki!
- Még emelje az állát! Kicsit jobbra a fejét. Még. Úgy.
- Vegye le a szemüvegét, mert befénylik!
- Jó.
- Most emelje kicsit az állát, a fejét még inkább jobbra.  
- Most jó. Készen is vagyunk.
Kijöttem a fülkéből.
- Nem kíváncsi az elkészült fotóra? - kérdezi az alkalmazott. 
Visszamentem. A fülke monitorján megjelent az arcképem.
- Tökéletes – mondom mosolyogva. (Tökéletesen hidegen hagyott, hogy mi fog megjelenni arcképes kártyámon.)
A második lépcsőben megkaptam az ideiglenes igazolványt a plasztik megérkezéséig. És kész.
Elgondoltam, hogy ez az utolsó plasztik jogsim.
A Metropol mai száma ugyanis arról értesít, hogy mobilra költöznek az igazolványaink, az aláírás és az ügyintézés is.
Meg arról is értesít, hogy ma van a magyar szentek és boldogok napja, továbbá ma van a magyar nyelv napja. (Lefogadom, hogy még 5-6 félének ugyanígy napja van.)
***
A könyvmegállóból kihalásztam egy  illusztrált Webstert. 1560 lap. Jó lesz ez az amerikai értelmező szótár az angolul nálam lényegesen többet tudó fiúk-lányok valamelyikének.

 

A dolgok kedvező alakulása folytán holnap felkeresem a már jól bevált kormányablakot, vezetői engedélyem meghosszabbítása céljából. Azért keresem fel, mert nem vagyok az ügyfélkapu részese. Így 1500 ft-om bánja. (Az ügyfélkapus megoldás ingyenes!) utána néztem annak, hogy a jogosítványok jogfolytonossága milyen kritériumok alapján működik.
Először a COVID miatti engedmények jöttek velem szemben. Átlapoztam, mert tavaly befejeződött ez az időszak. Aztán találkoztam 2017-ből egy olyan felvetéssel, hogy a legközelebbi születésnapomkor jár le az első év, és a második pedig azt követő évben. Ennek ellene mond az a tény, amit a jogsi kártyán olvasok. Érvényes november 30-ig.
Renonc – mondom magamban. Én szeptember 24-én születtem.
Mivel nem lettem okosabb semmivel, holnap megyek oda azzal, hogy lesz, ami lesz. Én úgy tudtam, hogy ha az orvosi igaztolás és a lejárat egy hónapon belülre esik, akkor a lejárati naptól számít az újabb két év. Holnap hát okosabb leszek, ha Isten is úgy akarja.
***
Blődlik a múlt hétről:
Elvitték a bútorszállítók a régi szekrényt?
Kivitettem velük.
De miután ettek, elvitték?
*
Te kergeted azt a kutyát?
Tekergeti a nyavalya. Nem látod, hogy meg akarom fogni?
*
Te ázol itt?
Teázik a nyavalya. Nem látod, hogy az eső elől álltam be ide.
*
Jó napot! Állatos úszógumit szeretnék…
Jó zsiráfos hatezerért?
Nem jó. Nekem ne fosson rá senki semennyiért!
*
Tudod, mi a neve a fixösszegű rezsidíjnak? Átalány!
Basszus! Nekem se jut eszembe.
*
Doki! Felírna valamit a fejemre?
Szívesen. (felírja:) „NOKEDLI”
*
Jól van, doktornő?
Fáj a fejem … ááá, de magától elmúlik majd.
Akkor még maradok, hátha jobban lesz.

A mai posztot Weöres Sándorra bízom.
Miért?
Mint korábban megjegyeztem, amikor derűs az idő, fekete-fehér fotókat érdemes megosztani, mert hatásosan  ellensúlyozzák a természet színorgiáját.   
Amikor pedig ólmos felhőkből jön a mindeneket megöntöző víz, tehát, amikor minden szürke, akkor élénkszínű képeket érdemes közzétenni, hogy ellensúlyozzák a színek hiányát.
Így van ez szerintem a szövegekkel is.
Szürkeség idején érdemes valamivel ellensúlyozni. Pl. egy vidám verssel. Tehát
Téma és variációk
Ma szép nap van, csupa sugárzás, futkosnak a kutyák az árokszélen és mindenki remekül tölti az időt, még a rabkocsiból is nóta hangzik.

Ma szép sugárzás van, csupa idő, kutyáznak az árokszélek a futkosásban és a nap nótával tölt mindenkit, még a hangzásból is rabkocsi remekel.

Ma szép futkosás van, csupa mindenki, sugárzik az árokszél a kutyákra és az idő remekül tölti a napot, még a hangban is nóta rabkocsizik.

Ma szép kutya van, csupa futkosás, rabkocsi nótáz telten és mindenki hangosan remekel az árokszélen, még a napból is idő sugárzik.

Ma szép árokszél van, csupa nóta, remek hangzás a kutyákból és rabkocsiban tölti mindenki a napot, még az idő is sugarazva futkos.

Ma szép mindenki van, csupa remek, futkos a rabkocsi az árokszélen és a kutyák hangosan sugárzanak az időbe, még a nap is nótázva tölt.

Ma szép remek van, csupa hang, futkosás az árokszéli napon és idős rabkocsi sugárzik a kutyákra, még mindenki is töltésen nótázik.

Ma szép töltés van, csupa kutya, sugárzó nóta a napban és remekül időz mindenki a rabkocsiban, még a futkosás is hangosan árokszélezik.

Ma szép idő van, csupa rabkocsi, remek hang a futkosásban és kutyát tölt mindenki az árokszélen, még a nóta is sugárban napozik.

Ma szép rabkocsi van, csupa töltés, sugárzik a remek napba és kutyás árokszélek hangzanak a futkosásba, még az idő is nótázva mindenkizik.

Ma szép nóta van, csupa árokszél, kutyák remekelnek a töltésen és hangosan futkosva mindenki sugárzik, még a nap is rabkocsiban időz.

Ma szép hang van, csupa nap, futkos a nóta az árokszélen és remek rabkocsi sugárzik az időben, még a töltésen is mindenki kutyázik.
Kell ennél több? Az embernek meglódul a fantáziája… és rendesen bele is törik a nonszenszekbe. Mindenesetre vannak benne bőven mulatságos fordulatok.

Reggel mise. Többen jobbulást kívánnak T.-nek. Aztán Auchan.
Felszólíttattam, hogy a szim-kártyámat érvényesíttetni kell a köv. évre. 3000 ft. Tudomásomra hozták, hogy immár 9000 ft erejéig telefonálhatnék.
Mondom feleségnek, használja nyugodtan, mert nem szeretek telefonálni.
Nincs is okom rá, hogy a vonalon lógjak.
Minek?
Csak mert 9000 ft letelefonálása lehetséges?   
***
Majd Spar.
Majdnem mindent sikerült megvenni, amit T. szeretett volna. Egyedül a trappista sajt tért el a kívánt minőségtől. Amit vettem, az füstölt, szeletelt sajt.
Azért megesszük.  
Jobb lenne a helyzet, ha T. velem jönne személyesen, de hát hat hétig nem teheti, addig csak itthon rója a köröket.
Kidobtam két kiürült üveget, vettem egy céklával telit.
A parkolóban az üzlet tükörkirakatával nagyjából szemben álltam meg.
Sebtében készítettem egy fotót a szélvédő mögül, tükör által homályosat.
***
A mobiltelefonon - és a fb-on is - elég hamar erotikus tartalmakkal nézhetek farkasszemet. Péniszek, meztelenségek, intim pozitúrák. Nem vagyok rájuk kíváncsi, de hát ... ugye nem fizettem azért, hogy reklámmentesítsék a képernyőmet.
Úgy kell nekem.
A kérdés: vajon nem ütközik-e törvénybe, hogy a kiskorúak minden további nélkül telibe kapják a szexuális tartalmakat. Kendőzetlen „meztelen igazsággal” szembesülnek.
Hogy a fenébe fordulhat ez elő?
A tévében az esti órákat kivéve tilos ilyesféle tartalmak sugárzása.
Nincs, aki rendet vágjon ebben a tébolyban?   

Mama, ma ma-darat lehet velem fogatni.
Harminc éve hurcolom magammal a hipertónia rémét, szedem a pirulákat, és esz a fene, ha a gépkocsivezetői jogosítványom meghosszabbítására kerül sor.
Már előre a frász kerülget, hogy miféle csapdákon hajtanak keresztül, míg a további vezetésre szóló engedélyt megadják. (70 éven felül kétévenként ismétlődik a tortúra.)
Idén elhatároztam, hogy félreteszem aggódásomat, és a Gondviselésre bízom a folytatást. Nem az én ügyem – és kész. Ha az válik javamra, hogy tovább sofőrködjek, megteszem. Ha az, hogy felejtsem el, akkor nyilván ez számomra az üdvözítő út.
Sikerült is egy álmatlan éjszaka után békét teremteni magamban.
Így mentem a házi orvoshoz.
A mosolygós doktornő megolvasta a kardiológus pozitív nyilatkozatát, beírta a számítógépébe az adatokat, meghallgatta a szívemet, majd megkérdezte, hogy akkor most rendezzük-e a dolgot? Repestem az örömtől.
Elhitte, hogy jól látok, nem akadékoskodott, hogy nappal el-elalszom-e, stb. Elfogadta a szívgyógyász véleményét, és kezembe nyomta a hozzájárulást.
Már jó régen volt az, hogy ilyen kevés kanosszajárás mellett kaptam meg a folytatáshoz szükséges okiratot.
Lehet, hogy ez lesz az utolsó?
Ki tudja?
***
É.-nak közben elintéztem egy igazolást, bevásároltam, a patikában kiváltottam valamennyi gyógyszeremet, tele szatyorral érkeztem haza. Kicsomagoltam a pirulákat összes dobozból. Már rutinom van benne.
Örömömben kortyoltam egy aprót az Unicumból, megittam második kávémat, és elment az egész verőfényes délelőtt.
Ma szép nap van, csupa ragyogás. Splendor, hogy II. JP pápát idézzem.
***
Deskénél olvasom:
A kolostorkriptában eltemették, majd fölmentek a celláját kipucolni. Fiókjai üresek voltak.
Ma is kidobok nyolc kilót. Nem a halálra, az életre készülök…
Nem:
Szentlélek vezess,
hanem
Szentlélek vezérelj.
Különbség.
Mily mély gondolkozás.

Örömmel látom viszont jó tíz évre visszatekintve napi fotóimat. Végül is élményekre emlékeztetnek. Ma ilyenek merültek fel a FB jóvoltából:
- kontúros krizantém az ambó előtt. Ma ugyanilyen virágot fotózhattam volna
- karcos a szélvédőm. Ma nem az, ez egy jobb autó.
- Öregember „focizik” unokájával. Legalábbis mímeli a mozgást.
- Nagyon-vén-asszonyok-nyara. Hozzá illő őszi vadgesztenyefával.
- Sárga füstöt okádó kémény. Elég ronda. Mostanság már szerencsére elég ritka.
- Duna-part. Mindig új témával szolgál. Csak meg kell látogatni.
- Margit-sziget. Még együtt sétáltunk T.-vel.
- Lócitromfák a szigeten. Több évszázados jégtől karcolt famatuzsálemek.
- Jegenyesor. Tipikus magyar jelenség.
- Badacsony. szőlőlevél naptól átvilágítva. Szeretem az átvilágítós témákat. Ezek FÉNYképek.
- MMóvár. Páfrányfenyő szép sárga lombbal.
- MMóvár. Gyurkovits-mellszobor. Gyurkovitsabb, mint maga a költő volt.     
- Zalaszentgrót. T. telefonál a presszó teraszán. Akkor még nem tudtuk, mi vár még ránk.
- Sirályok, dolmányos varjak, galambok minden mennyiségben. Szeretem a röpködőket fotózni.
- Traktor a réten. A munkagépeket is szeretem megörökíteni.
- stb, stb.
Régen elég jó képeket készítettem. Talán a nagyobb témabőség volt az egyik kulcsa.
***
Jót nevettem VD mondatán, mert olyan Deskés:
„Szeretnék egy tábori széken horgászbottal a kezemben egész nap a Duna-parton. A zsinór végén nem lenne horog.”
***
É. említi, hogy még most is azzal a jó érzéssel jön közös nyaralásunkra, hogy nem neki kell dönteni sok mindenben, mert ott vannak a szülei. Ez a biztonságban való lét érzését adja. Mert elengedheti magát, semmi nem sürgős, semmi nem fontos, nem is neki kell dönteni a napi ügyekben.
Jól eső lebegés, a jelenben való lubickolás lehet ez.  

A hatvanas évek elején, kb. 12 éves koromban történt, hogy szüleink az apró néppel leutaztak az alföld csücskére, Dombegyházra nagyapához, nagyanyához. Emlékeim szerint ketten őriztük a házat, G. meg én. Ő kettővel idősebb nálam.
A megállapodás szerint süthettünk magunknak palacsintát a gázrezsón. Kikevertük a masszát, és felváltva sütögettük. Mindjárt meg is tanultuk dobálni a palacsintákat. Élveztük, ahogy a levegőben megfordulnak és helyet foglalnak immár a sületlen oldalukkal lefelé.
Sütöttük és ettük.
Az elkészült palacsintákat elneveztük elefántfülnek. Részint, mert akkorák voltak, részint, mert olyan hajlékonyak voltak – sőt.
Te hány elefántfület ettél eddig? – kérdezgettük egymást. Gondolom, legalább hatot, nyolcat bekaptunk fejenként.  
Nem is volt rossz, hogy megtanultuk ezt az egyszerű munkát. Felnőttként volt okunk bőven gyakorolni a műveletet. Emlékeim szerint egy alkalommal (in illo tempore) a Baross utcai lakásunkban elég sok rokongyerek jelent meg egyszerre. Akkor nekiálltam a palacsintasütésnek. Hogy kielégítsem igényeiket három sütővel fogtam munkához. Legalább hatvan palacsintát készítettem. Alig győztem őket dobálni, megkenni töltelékkel és összehajtogatni.
Mind ezek nem jutottak volna eszembe, de ma úgy adódott, hogy rám osztódott a palacsintagyártás.  
Mivel már hosszú ideje nem csináltam effélét, érdeklődéssel vetettem bele magamat a munkába. Ha a biciklizést nem lehet elfelejteni a palacsintasütést pláne nem. A lapok feldobálása ugyanúgy a kezemben volt még, mint a pianistának a repertoárja.
Mivel két ifjú unoka fogadta az elkészült darabokat, valószínűsíthető volt, hogy sok fog fogyni.
Úgy is lett.
Örültem, hogy számolatlanul és kedvükre tölthetik magukba ezt a népszerű csemegét.
Na jó, én és T. is ettünk néhányat.
Mindössze hat darab maradt meg.    

Délelőtt esett rendesen.
Élénk szél fújta el a felhőket.
Süt a nap, ahogy csak tőle telik.
Kinézek az ablakon.
Hatalmas nyárfák leveleit vibrálja a szél.
A falevelek még vizesek. Fényesen hunyorognak.
Minden ízében mozog a lomb.
Hát hogyne.
Rezgő nyár a neve.
Ezért.
Utoljára Münchenben láttam ilyet a Deutsches Museum ablakából. A múzeum tövében egy Schöffer Miklós alkotta mobilszobor végzett izgága rezgést-mozgást. A lemezkékkel teleaggatott „szobor” hunyorgott ilyen állandósult vibrálásban.
Egyébként kell is a szép idő.
Zs. most utazott haza övéitől övéihez: HÉV-vel, villamossal, busszal, vonattal, szgk-val.
Ő volt az első látogató a héten, és az utolsó is, aki elhagyta kies lakunkat.
Azért még nem „árva a ház, ahol „nincs kacagás…” Jóllehet T. nek továbbra is nehézségei vannak a menéssel.
De holnap minden megváltozik.
Jön hozzá gyógytornásznő. Vele mindent megtárgyalnak tárgyilagosan, hozzáértő módon, s remélhetőleg mindenféle jó tanáccsal ellátja a továbbiakat illetően.
A múlt héten nagy volt a forgalom.
Kilencen látogatták meg a lábadozót.
Talán az ért is emlegetem újra, mert igen kontrasztos a csend a tőlünk távozók után.
Mindössze egy jelzés érkezett mobilon, az gondos óra dicsérete.
Hogy milyen jó is az.
Ha téves a riasztás, akkor is udvarias hang szól az éterből.
Nem tudom.
Most, hogy nincs gondos órám, nem szól senki semmit.
Nem is jön értem mentő, ha rosszul volnék.
Ne legyek rosszul!
De ha mégis, akkor gondos óra nélkül is jöjjön a mentő.
Tessék mondani: Akinek gondos órája van, az örökké élni fog?