Miklós, te mindent tudsz – hányszor hallottam az elmúlt évtizedekben. Rendre azt szoktam válaszolni: – Rosszul indul a beszélgetés. Mit kérsz (a mit parancsolsz, édes gazdám népmesei fordulat prózában)?
Ekkor aztán egyszerű kívánságok jönnek: Nézd meg, olaszul kijött-e már a pápa húsvéti beszéde, keresd meg az olasz menetrendben a henzida-ból bonzida-ba közlekedő europastar mikor indul és hány euró a jegy 75 éven felülieknek.
Az elsoroltak nem légből kapottak, és naponta ismétlődnek. Valaki kéri, hogy vigyem gépre kézzel írt anyagát, melyet SAJÁT BEVALLÁSA SZERINT sokszor maga sem képes elolvasni. Mondom neki, elolvasni én se, csak a szövgkörnyezetből próbálom megfejteni, hogy minek kell odaírva lennie. Úgy érkeznek hozzám az anyagok, mint nagyapámhoz egykor a rossz biciklik. Típushibákkal megtűzdelve, típusmódszerek alkalmazására váró, tipikus javításra szoruló szövegek ezek. Most három és fél cikkbe kellene belenyúlni, de a keresztrejtvény is rám vár még. Egy hét múlva szabira megyek.
Türelem, tornaterem - írja ki a bloggyártó.
Hát persze, hát persze.
Mindenesetre eszembe ötlött egy terv, melyet megvalósítok. Nem túl bonyolult. Régi igazolványképemet kissé kinagyítom és két nyuszifület applikálok rá; készítek egy fekete cilindert, amelyből a fejem kihúzható szükség esetén. Remélem, működni fog az ügyes varázsló kezében.
Utolsó kommentek