Ez a foglalkozás olyan régi, mint az ember, és olyan sok embert foglalkoztat: a szemét. A BKV végállomásán szőke nő seperget. Rutinos mozdulatokkal irányítja a cirokseprűt. Balkézzel fogja a nyél csúcsát, jobbal pedig kormányozza, irányítja, forgatja a kéziszerszámot. Ismételt rövid kaparásszerű mozdulatokkal vadássza ki a csikkeket, miegyebet a mélyedésekből. Körülötte száll a por. Nem egyszerűbb volna sűrűn csikkgyűjtőket kirakni felirattal: Egésznapos sepregetést pótolnak a gyűjtők, melyeket napi két perc ráfordítással üríteni lehet. Használd!
Lyonban, Caluire-ben géppel gyűjtik a szemetet, a seprőgép zaja keveredik az avargyűjtő szívógépével. Ám még egy lényeges különbség adódik. Férfiak dolgoznak velük. Körülöttük csak úgy füstöl a por. Eszembe ötlik a marketingpszichológiával foglalkozó véleménye: férfinak minden eladható, ha van rajta motor, ha berreg vagy legalább zümmög. Nos, a lyoni gépek - a fűnyírógéptől a szegélynyíróig, az avarszippantótól a seprőgépig - olyannyira berregnek, hogy minden kezelő fülén zajvédő lapul. Megértem, hogy védekeznek a zaj ellen, s arra gondolok, hogy mivel naponta szinte egész műszakban dolgoznak, minden járókelő fülére is tappancsokat kellene tenni, mert ők - mi aztán teljesen védtelenek vagyunk ugyanettől a zajtól.
Utolsó kommentek