Sokat foglalkoztam egykor „kötőelemek”-kel. Így hívják a vaskereskedők a szegecstől a csavarokig azokat az apró mütyüröket, melyek két elemet tartósan összefognak. A csavarorsó és az anya a fémcsavarok két összeillő darabja. De csak akkor, ha a menetemelkedésük és átmérőjük azonos. Ha a csavarorsó metrikus, de az anyacsavar finom- vagy éppen withwort-menetű, a kettő összecsavarása nem megy. Éppen egymásra passzírozhatók, de - tapasztalatom szerint - mindkettő tönkremegy. Amikor a politikai bal meg a jobb egymásnak feszül, éppen így történik. Egymás életét, elgondolásait kioltják. Kinek jó ez?
Amikor a min.elnök lekurvázza az általa vezetett országot, és a nemzet ettől kényelmetlenül kezdi érezni magát, kinek jó ez? Ki mondjon le, a min.elnök, vagy a nép.
(Ismerem már az összes érvet és ellenérvet is: zárt ülésen
stb. Aki újságírást tanult, az jól tudja, hogy
a politikában nincs zárt ajtó és nincs magánéleti megszólalás. csak közéleti, ameddig
a mandátum tart. De vajon a min.elnök tudja-e.) Tessék csak arra gondolni, hogy
Reagan egyszer egy mikrofont próbálva sütötte el viccét: Visszaszámlálás indul,
tíz másodperc múlva atomtámadást indítunk a Szovjetunió ellen. Az egész
világsajtót bejárta, s majdnem a székébe került. Pedig nem saját népét mondta
el riherongynak, hanem ellenségét
cikizte.
Visszatérve a csavarokhoz - az elbarmolásból mindkét elem roncsolva kerül ki.
Az orsócsavar is, annak ellenére, hogy általában keményebb fémből készítik,
mint az anyát.
Utolsó kommentek