VD írja naplójában az Új Ember okt. 15-i számáról:
„ORSZÁGUNK EGY ELMEBETEG DIKTÁTOR TERRORJA ALATT ÁLL. Egy Kossuth téri
beszédből kiemelt idézet. Aki katolikus hetilapban ilyen mondatot idéz, leír,
valamint a szerkesztő, aki ilyet átenged, kiemel, nem alkalmas a feladatára.”
A cikkel nekem is van bajom, de nem az, mint VD-nek. Elsőre
feltűnik, hogy Balogh Z. nevét h-val írja, pedig Balog nélküle. Balatonöszöd is
B.őszöd helyesen, a mindenek előtt pedig mindenekelőtt egybeírandó. Hogy első –
slamposságcsillapító törekvéseimnek eleget tettem, rátérek az érdemi dolgokra.
Az újságnak a tájékoztatás a feladata. S ha egy szerkesztő tudomására jut egy lényeges és közérdekű hír, kötelessége az olvasók tájékoztatása. Ráadásul V-vel ellentétben itt nem egy Kossuth téri beszédből emelt ki az újságíró valamit, hanem interjút közöl Ékes Ilonával, a Magyar Országgyűlés Emberi Jogi Bizottságának Elnökével, aki internetre tett levelében a tapasztalatait a következőképpen összegezi: „Felelősségem tudatában azt kell mondjam, hogy országunk egy elmebeteg diktátor terrorja alatt áll. Ez a terror bármikor bárki ellen irányulhat! A felelősség azokat is terheli, akik nemcsak elviselik, de támogatják és kiszolgálják azt.”
Velem ezek a mondatok más következtetést vonatnak le.
Újra meg újra feltolakodik bennem a kérdés? Miért van az, hogy bírálat rendszeresen azt éri,
akinek feltűnik valamiféle súlyos gond, s miért nem az a problémája a
bírálóknak, hogy valaki gondot
okozott? Ha az ÚE nem írja meg, hogy nagy bajban van az ország, akkor vétkesek
közti cinkos. Csak köszönet illeti a szerkesztőt, hogy felhívja a figyelmet egy
állapot roppant veszélyes voltára. Szerintem minden lapnak ez a kutya
kötelessége.
Hadd idézzem ide Prohászkát, aki éppen száz éve a sajtószabadságot erkölcsi értéknek nevezte. Mint hangsúlyozta: „annak leghalálosabb
ellensége nem a zsarnok, a legnagyobb veszedelme nem a korlátozó törvény s a
büntetés pallosát forgató hatalom, hanem legnagyobb ellensége a belső
értetlenség, mely a sajtószabadsággal élni nem tud, s az erkölcsi hiány, mely
azzal visszaél.” És még: „Összes javainkért a sajtóban
kell síkra szállnunk; itt lehet megvédeni a jogot s igazságot, az osztályokat s
egyeseket jogtalanság s elnyomás ellen; de itt lehet el is árulni a tisztesség
s igazság ügyét, s akkor a sajtó nem a kulturális haladás zászlóvivője, hanem a
jogfosztás alávaló zsoldosa és vérebe lesz.”
Akinek szeme van, olvassa el,
akinek agya van, fogja föl,
akinek szíve van, vésse bele,
akinek füle van, hallja meg,
akinek tolla van, írja le az igazságot;
akkor is, ha az ellenkezőjét díjazzák.
Utolsó kommentek