A fenyőállítás nem régebbi szokás Európában mint 400 év. Mégis nagyon elterjedt. Várhatóan az is marad. Rengeteg fát vágnak ki, szabnak állványba, faragnak tartóba. Ezt a faragást bíznám én gépre, és szabványosítanám a formát, melyhez különféle minőségű, de a fát mindig biztosan tartó állványt forgalmaznék. Találmányom lényege: nagyra nőtt elektromos ceruzahegyező-géppel megfaragjuk a fenyőtörzset mégpedig kissé tompa csúccsal, a balesetek kivédése miatt.
Veszünk egy olyan állványt, melynek fenyőt tartó szára kúpos hüvely. Épp olyan, mint amilyenre faragtuk a tetszőleges vastagságú törzset. Mindenféle vastagságú fa kúpja egyformán bele fog szorulni a tartóba. Nagy felületen érintkezik a tartó és a fa, stabilan fog állni a tartóban a fenyő, nem fog kifordulni. Fokozhatjuk a stabilitást egy hagyományos 3 csavaros rögzítéssel feljebb.
Amin még gondolkodni lehet, a legalkalmasabb kúpszög. Az jó igazán, mely növeli az érintkezési felületet, mégse növeli túlságosan az állvány magasságát.
Nos, kedves barátaim, ahogy OV mondaná, ezután nincs faragás, nincs kínlódás, kúpos favég van és kúpos állvány, néhány mozdulat és helyén áll a fa.
Nos kedves Solingen, gyárthatod a késpengét, Bosch vagy Siemens, készítheted a villanymotort a
faragókéshez. Nos, kedves árusok, készíthetitek a faragott törzset.
Nos, kedves utódaim, készíthetitek üvegzsebeteket a szabadalmam hasznának bezsebelésére.
Utolsó kommentek