Minden év amolyan tabula rasa: a tények ellenére is reménységgel teli, hogy aztán gyorsan leperegve szemezgethessünk az újabb év végén a szép és kevésbé szép események között. Emlékszem, mekkora elvárás feszült bennem a 3. évezred indulásakor. Majd most. Most minden másképp lesz. Az új évezredet megélő emberiség hálás lesz pusztán ezért a tényért, és megrázza magát. Okosan és szépen fog ezután élni. Tiszták lesznek a 3. évezredről szóló lapok a történelemkönyvekben.
Most nem sorolom a szörnyűségeket, amelyek elég gyorsan elkezdődtek, elég ha csak a WTC- ikertorony porráalázását említem. Vele egy álom is „hamvábaholt”.
Az újév a fogadkozások éve is. Én is fogadkozom: megfogadom, hogy nem fogadok meg semmit.
Ez az újév az EU bővülésének éve is. A két új tag öröme olyasvalami lehet, mint nem régen a miénk volt. Ami reményeimet illeti az ott élő magyarokat illetően, csak csöndben jegyzem meg: Szlovákia EU-tag. A bolgárok pedig … több mint 1300 éves államiságot tudhatnak maguk mögött. Ez önmagában is teljesítmény, ha nem is érdem. Nosza, éljenek az új helyzettel. Éljenek, és éljenek a románok is, és ne vissza! A többit majd meglátjuk.
És éljünk mi is, mint hal a vízben, akinek túlontúl sok a levegő a parton. A víz megszorító közegében aztán fickándozik, ha a víz se nem túl hideg, se nem túl meleg, ha nem túl sekély, s ha nem poshadt vizű pocsolya. Kívánok hát magunknak elegendő oxigént, s fickándozási lehetőséget ebben az időben, ebben a térségben, hogy elférjenek benne a halrajok, s értelmesebben lehessen együttmozogni, nem úgy mint a múltban. De lehessen éppen ellenkezőleg is - úszkálni, teljesen szabadon, kinek-kinek ízlése, jókedve, tetszése szerint.
Utolsó kommentek