Jelenleg a férfiak számára a nyírás a hozott anyagtól (a kopaszság mértékétől) függetlenül 1750 ft. Szívesen gondolok arra, hogy kb. 40 év óta ingyen vágja feleségem a hajamat. Folyó forintban és évi ötszöri vágást feltételezve ez 350 000 ft megtakarítás, nem beszélve arról, hogy időben legalább 400, de lehet hogy 600 óra a különbség ide. Ehhez képest ígértem egy üveg bort vágásonként, s biztosan tudom, hogy egyszer vettem is egy palackkal ebből a célból. De mert szinte mindig van otthon bor, nem igazán érdekli egyikünket sem, hogy eme tevékenység elismeréseképpen vevődjön külön még egy palack nedű.
Nem véletlen, hogy a nyírás árát borban képzeltük el, mert amikor hajdanán az óbudai Goldbergerben dolgoztam festékkészítőként, a nyírás ára szintén ez volt. Udvari borbélyunk, egy Pocsai nevű melós jobb időkben alkalmasint borbélyként dolgozott, s talán a „bor”-ravaló céltudatos felhasználása miatt rúgták ki, vagy rengeteg szeszt nyelve, meg-megremegett keze, s balesetokozás miatt kellett felhagynia tanult mesterségével. Nem tudom. Mindenesetre felkérésre a műszak vége felé fogadta borotválásra, és/vagy nyírásra melóstársait. (Engem sose nyírt meg. Mondom, hogy jó 40 éve a feleségem borbélyol!) A műveletre rendre az öltözőben került sor. A páciens egy szál semmiben leült a hosszú fenyőlócára, s Pocsai mester nekilátott a feladatnak. A csaknem meztelenkedést az őrült meleg indokolta, és az, hogy a következő helyiségben, a zuhanyzóban jól pontot lehetett tenni a műveletre, melyet a borbélyok – emlékezetem szerint – a nyak hintőporozásával és mókuskefével való söpréssel fejeztek be (mikor még 3,60 volt a hajvágás ára). Mindezt kiváltja egy rendes zuhanyozás. Nos, a műszak végén beözönlő kollégák – elhaladva Pocsai és páciense mellett – majdnem mindig odaordították, hogy Pocsai, sz.-k a munkájára! Nekem persze ennyi év elteltével is minden hajnyíráskor eszembe jut ez az epizód, fel is szoktam idézni éppoly humortalanul, mint ahogyan egykor a melóstársak mondták.
Utolsó kommentek