Lám, ahogy öregszem, nekem is egyre több dologról egyre több másik élmény jut eszembe, olyannyira, hogy alig győzöm szinonimákkal helyettesíteni a visszaemlékezik igét. (Gyorsan meg is nézem, milyeneket ajánl a jobb egérgomb: szembeötlik, szembeszökik, szembetűnik, felötlik, feltűnik, előugrik emlékezetemből. Ennyit sorol, pedig még bőven akad: felmerül bennem, tudatosul, előpattan, bevillan, elővillan, belém hasít a felismerés, felrémlik stb.) Visszatérve a két obsitoshoz, mindez attól kapott aktualitást, mert valami hasonló régi dolog került újfent látókörünkbe. Valaki kikereste a H. Frigyesről szóló BM-beli anyagokat. (Jó sok lehet.) Róla tudni illik, hogy a föld alá nyomott Regnum Marianum házfőnöke volt elég hosszasan. Ismételten zaklatták, s egy ízben évekre be is csukták az utolsó regnumi perben, a hetvenes évek elején. A meghurcolásokból elege lett, engedéllyel megnősült, a regnumtól eltávolodott. Nekünk a kritikus időben csoportvezetőnk is volt. Eljártunk a lakására, ahol a foglalkozásokat tartotta, és ahol a húgával együtt lakott a VIII. kerületben. A hír szerint a nyomozók másolatot készítettek – emlékezetem szerint – kéttollú bejárati wertheim-kulcsáról, s távollétében betörtek a lakásba, telenyomták poloskával. Ettől kezdve székükön hátradőlve hallgathatták le valamennyi – a lakásban folyó – beszélgetést. De ez sem volt nekik elég. Ráküldtek néhány beépített palit. Mint kiedrült, egy tudóst s egy papot. Egyiküket sose láttam, a másikukat ismertem. Hogy miket jelenthettek, elképzelem.
Nemrég kezembe került ugyanis az a kötet, mely a jelentést tevő papokról szól. Beleolvasván a könyvbe csak tovább erősödött bennem, amit korábban is véltem, hogy ugyan kifélék is lehettek a jelentők, s általában miféle jelentéseket adtak. A beszervezettek azok a pechfógelek voltak, akikre kivetette a gonosz a hálóját. (Örüljön mindenki, aki ettő ment maradt.) Ismereteim szerint volt olyan fiatalember, aki az országból is távozott, mert tönkretették elhelyezkedésében, ellehetetlenítették egyetemi tanulmányaiban. Az ismételt fenyegetésekből lett elege.
A jelentések jó része pedig arról szólt, hogy tényleg létezik a megfigyelt, reggel felkel, reggelizik, majd távozik otthonról ekkor meg ekkor. Munkából érkezik ekkor, meg ekkor, s három személyt fogadott, egy szemüvegest, egy szemölcsöst és egy midiszoknyást. A jelentéseket „le kellett tudni” az illetőknek, s nagyon sok üresjáratot tartalmaztak, el odáig, hogy a béemes palik rendre jkv-eztek mindenféle banális szamárságot is, mert nekik bizonyítani kellett munkájuk eredményességét. Persze ezek az apróságok adott esetben jól jöhettek a nyomozóknak. Felsorolásukkal zavarba hozták az általuk vádoltakat: Lám, mi mindent tudunk magáról, épp csak a saját szájából akarjuk hallani, hogy hogyan is szervezte (nem létező) államellenes összeesküvését. És most – ha él a tudós – zavarhatja korábbi gyengesége. A papot úgyszintén. A nyomozógárda pedig továbbra is hátradőlhet karosszékén, foteljában, nyaralójában, jachtjában vagy a luxushajón világ körüli útján, a jól végzett munka biztos tudatában.
Miután nem háborús bűntettekről van szó, nem kellene lezárni már ezeket a sokat sejttető gyanús és büdös ügyleteket? Akik részt vettek bennük, részben meghaltak: az irgalmas Isten előtt meg- és beismerték a múltjukban elkövetett tökéletlenségüket. Akik még élnek, rég megbánták korábbi időkben tett – többnyire a kor zsarnoksága által motivált – botlásaikat. Legjobban azt tennék, ha az illetőhöz odamennének, beismernék, hogy gyengéknek bizonyultak hajdanán, és bocsánatot kérnének. (Tudom, volt, aki meg is tette.) Ha hozzám jönne valaki, hogy valaha ellenem vallott, megbocsátanék neki a miatyánk értelmében (bocsásd meg vétkeinket, mert mi már megbocsátottunk az ellenünk vétkezőknek!) Vagy van, aki másféle imát ismer? Avagy mit remél bárki a szennyes lepedők kiteregetésétől, felhánytorgatásától 40 évvel az események után?
Utolsó kommentek