Mickey webnaplója

Feleség megjegyezte, hogy mostanában nem írok afféle magvas gondolatokat, mint korábban, legalábbis meglehetősen ritkán. Nem tiltakoztam, mert ismerem a „zöngicse”-történetet Steinbecktől. De azért elgondolkoztam rajta. Leírhattam volna, hogy mókus játszott a Kelemen László utca egyik fenyőfáján, noha meglehetősen forgalmas utca az. Busz is közlekedik rajta, s állandó a kocsiforgalom. Leírhattam volna, hogy az egyik Sodrás utcai magánház autókijárójában, a rézsút rakott kockakövek réseiben kinyílott az ibolya. Nem törődve azzal, hogy sorsa attól függ, a kocsik milyen ívben kanyarodnak. Ha átteszem a képet az emberi történésekre, úgy fogalmazhatom, hogy jó időben, de rossz helyen próbál egzisztálni. De ez vele történik, és nem mérlegel. Neki nőnie kell, és akkor, amikor tavaszt érez, és ott, ahol meggyökeresedett. Akár jobbról, akár balról fúj a szél.  Nem írtam erről sem, és még sok másról sem. Ma sem terveztem el előre, hogy miféle tücsök-bogár lesz a témám, de Deske blogját olvasva úgy döntöttem, ma nem blógok a szeren, hanem megidézem őt, mert úgy fogalmaz, ahogy én is tenném, teszem. Nos, hát szólaljon meg ő:
A szakrális művészet tautológia, szóismétlés. Az nem tud más lenni – mondta Pilinszky. Egy jó mű egy villanásnyi időre megmutatja Isten köpenye szegélyét. A hitem, gondolom, minden mozdulatomban benne van. Vallásosan biciklizek és vallásosan mosok fogat. Épp képeimben ne lenne jelen? Engem épp az zavar például a lebegő mosolyú Mária-ábrázolásokban, hogy hiányzik annak megjelenítése, hányszor is kell egy csecsemőt naponta megszoptatni, kimosni a kakiból – nyilatkozza Deske a HVG-nek. Ezek világos, jó mondatok. Sokaknak segíthetnek letisztítani vallásosságukat attól, ami nem az. Persze nem ő az első, aki megfogalmazza. Radnóti is megtette. Egy vallásos költőt bírál, aki a Vigiliában közölt verseket, s aki versszakonként négyszer írja le a szent szót. Mégsem vallásos főleg pedig nem művészi az, amit kreál. Aki katolikus, annak élete minden rezdülése az, függetlenül attól, hogy éppen mit művel. Több-kevesebb tartást ad neki az a kapcsolat, mely láthatatlan, mint az ökörnyál, de eltéphetetlenül bekapcsolja az isteni miliőbe. Aki akarja, nevezze morálnak, nevezze egyfajta értékrendnek, nevezze jellemességnek avagy ráutaló magatartásnak.