A tegnapi kánikula pianissimójára hangos égi válasz
érkezett. A hidegfront fortissimója. Igazi égi háború vette kezdetét
késődélután. Előbb az előőrs könnyűlovassága fújta ki a meleg port, majd az
előkészített terepre jött az eső, a fákat derékba meghajtó-alázó s megfésülő
szél. Később villámok rajzoltak sosemvolt ábrákat az ég bakacsinjára, rá a
mennydörgések trombitáltak fogadj Istent.
Akkora vihar kerekedett, hogy a
Hóreb hegynél érezhettem magam, amikor Mózes eltűnik a fergetegben, s a nép
csak a különös természeti
jelenségeket tapasztalta meg.
Hogy az eső be ne vágjon, egy darabig csukva tartottuk az ablakokat őrizve
tovább a kánikula legalább tíz fokkal melegebb levegőjét. Hogy is bírtuk ki ezt
a levegőtlenséget eddig? Alig vártuk, hogy
alábbhagyjon az eső. Majd kitártuk az ablakokat, hogy teljes legyen a lehűlés okozta örömünk.
Mikor vihar van, azt szoktam kérni a minden viharok Urától, hogy mutassa meg nagyszerű erejét, de a
vihar ne tegyen kárt – ha lehet – ebben az amúgy is megnyomorított országban.
Reggelre elvonult a fergeteg. A park olyan volt, mintha egy
elefántcsorda csörtetett volna végig rajta. Az ágak egy részét leselejtezte a
szél.
Ma reggel tehát barátságos friss időre ébredtünk. Péntek
van, Morus napja. Nem nagypéntek, csak a kis péntekek egyike. Nagypéntek
szigorú böjti nap. A hatvan éven felüliek ettől kezdve többször is ehetnek,
csak a hústól kell tartózkodniuk. Nem emlékszem, hogy az öregek közül bárki is
élt volna ezzel a könnyítéssel. A többi péntekek is Jézus halálának emléknapjai – valaha hústilalommal. Ma bővültek a
lehetőségek: jócselekedetekkel és/vagy imával is megemlékezhetünk róla. Mi
tagadás, a magamfajta gyarló ember
leginkább azt jegyezte meg, hogy
nincs hústilalom. Pedig egyszerű az imával emlékezés is. Nagyon sok szöveg emlékeztet
bennünket ennek a napnak a mondandójára. Néhányat ideidézek: Áldott a te
méhednek gyümölcse, Jézus, akit
érettünk keresztre feszítettek (üdvözlégy). Kínzaték Poncius Pilátus alatt,
keresztre feszítették, meghala és eltemették (hiszekegy) És itt van pl. Schütz
Máté-passiója. Egyik kórusbetétjében ezt énekeljük (Nádasdy Alfonz fordítása):
Téged áldunk, Jézus, aki érettünk
fenn a kereszt fáján kínhalált szenvedtél... Ott ülsz az Isten trónja jobbján, Krisztusunk. (Mert a kereszthalálra jön
a feltámadás.) Hát nem is túl nehéz szépen emlékezni a pénteken egykor volt
eseményekre. Ma pedig Morus Tamásnak, a diplomaták védőszentjének a
közbenjárását kérjük a mai politikusokért, hogy tanuljanak az egykori lordkancellártól stílust és tartást,
szellemességet és határozottságot, hogy
amikor értékeiket (értékeinket) támadás éri, műveltségüknél és értékeket
képviselő voltuknál fogva eredménnyel szálljanak szembe a hitványsággal.
Ma még kétfélére emlékezünk azokra a Tamásokra, akik ma tartják névnapjukat, pl. vejem Gulyás Tamás, aki Zsuzsával ezen a napon kötött házasságot ezelőtt négy éve. Az itt említetteket Isten áldja (és az itt nem említetteket is persze). Isten nem személyválogató. Valószínűleg tetszik neki hát az a Party-meghívó, melynek a végén ez a kitétel áll: Aki ezt a meghívót felmutatja, annak a fogadó mellett ingyenes a parkolás, és aki nem mutatja fel, annak is.
Kedves olvasóim. Még a szökőnapra is jut egy blog, mert ez a mai a 366. számú bejegyzés. Összesen épp annyi, mint a napok száma a szökőévben. Ha tehát most abbahagynám, elmenne Mickey breviáriumnak. De nem hagyom abba!
Utolsó kommentek