Ugyanígy sajnálom a nyolcféle nyelven tudó ember halálát. Hová lesz nyelvismerete? Hová azé, aki egy szakterületen „élő enciklopédiá”-nak számított, hová azé, aki drámákat, operaáriákat vagy verseket, esetleg történeteket tudott százával? Milyen kár, hogy semmivé lesz, s kezdődik minden elölről. Milyen kár, hogy nem lehet sejtátültetéssel tudásukat is átszármaztatni az utókorra. Milyen jó volna, ha a tudássejtek beültetésével, mint a vadóc beoltásával, sikeresen átörökíthetők volnának megszerezett tapasztalataik.
2007.06.26. 08:38 emmausz
Így múlik el a világ dicsősége
Egy cikksorozatot keresgéltem A Szív 1970-es
évfolyamaiban. Nem találtam meg, de közben szembesültem azzal, hogy valaha
ugyanakkora intenzitással készült a lap, ugyanakkora vehemenciával írták
értelmes emberek a cikkeket, és itt-ott értékes és eredeti megfogalmazások is
megjelentek. Egy lap 48 oldalnyi szöveget hordozott, egy évben 12 szám jelent
meg, durván 500 oldalnyi szöveg. Szorozzuk meg legalább 80-nal, mert 1916-ban
alapíttatott a lap. Kb. 40 000 lapnyi cikk. A szerzők jó része már elhunyt. Gondolataik
évfolyamonként bekötve s kötetté szervesülve könyvespolcon szunnyadnak,
alusszák csipkerózsika-álmukat, azzal az alig remélhető fordulattal, hogy valaki
majd alkalomadtán életre kelti őket. Pedig valószínűbb, hogy néhányukat többé nem
olvassa el senki. Gondolatok, érdekes megfogalmazások, az emberi elme
lenyomatai. Béke poraikra!
Ugyanígy sajnálom a nyolcféle nyelven tudó ember halálát. Hová lesz nyelvismerete? Hová azé, aki egy szakterületen „élő enciklopédiá”-nak számított, hová azé, aki drámákat, operaáriákat vagy verseket, esetleg történeteket tudott százával? Milyen kár, hogy semmivé lesz, s kezdődik minden elölről. Milyen kár, hogy nem lehet sejtátültetéssel tudásukat is átszármaztatni az utókorra. Milyen jó volna, ha a tudássejtek beültetésével, mint a vadóc beoltásával, sikeresen átörökíthetők volnának megszerezett tapasztalataik.
Ugyanígy sajnálom a nyolcféle nyelven tudó ember halálát. Hová lesz nyelvismerete? Hová azé, aki egy szakterületen „élő enciklopédiá”-nak számított, hová azé, aki drámákat, operaáriákat vagy verseket, esetleg történeteket tudott százával? Milyen kár, hogy semmivé lesz, s kezdődik minden elölről. Milyen kár, hogy nem lehet sejtátültetéssel tudásukat is átszármaztatni az utókorra. Milyen jó volna, ha a tudássejtek beültetésével, mint a vadóc beoltásával, sikeresen átörökíthetők volnának megszerezett tapasztalataik.
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr45167563
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek