ha megveszi a legújabbat,
ha bekeni magát az elixírrel,
ha határozott napirendet követ,
ha minden és mindenki az ő dicsőségét harsogja,
ha követi a divat és egyéb trendeket,
ha folyamatosan képezi magát,
ha bizonyos gyakorlatokat visszatérő módon megcsinál,
(s az iskolába menvén, a járda peremén, / hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én)
ha életbiztosítást köt,
ha saját orvosa van,
ha lexikonokkal veszi körbe magát,
ha az internetről szerzi a legfrissebb információkat,
ha őrző-védő izomagyúak állnak a szolgálatában,
ha kutya őrzi a házát,
ha riasztó bonyolítja életét,
vírusirtó lassítja számítógépét, akkor életét ezek a védőbástyák eredménnyel biztosítják.
Pedig nem így van. Csak a szeretet elég, más meg nem kell. Legalábbis nem annyira, nem mindig, nem feltétlenül, nem kizárólagosan, nem múlhatatlanul, nem egzisztenciánk alapfeltételeként: elhagyhatatlan, nélkülözhetetlen feltételeként (conditio sine qua non).
Utolsó kommentek