Mickey webnaplója

Tavaly a Teve utcában fogadtak komfortos körülmények között, amikor Európai Egészségbiztosítási kártyáért folyamodtam az OEP-hez. Néhány percnyi várakozás után az automatától kapott számom megjelent a kijelzőn, hang is figyelmeztetett rá, hogy induljak az illető ablakhoz. A pult egyik végén én ültem kényelmes karosszéken, a másik végén az ügyintéző. Néhány perc után kezembe foghattam szabványos műanyag kártyámat.
Idén is odamentem rutinból. A forgóajtó mögött megmutattam lejárt kártyámat, s kérdeztem, hol adják az újat. Egy sarokkal odébb, mert elköltözött a részleg.
Irány egy sarokkal odébb. Útközben végigfutott bennem annak a gyanúja, hogy eme épületet netán eladták, hogy összébbsorolják az igénylőket egy helyre, mert hiszen az OEP országos szervezet. Megtaláltam a megadott címen, s próbáltam keresni az automatát. A recepció embere odamutatott, ahol már egy kisebb sokadalom csivitelt. Ott osztja a jegyet egy pofa. Kerestem a pofát, aki elismerte, hogy nála kell sorszámot kérni kellő sorállás után. Nincs itt automata, nincs kijelző sem – ismertem meg hamarosan a reménytelen valóságot. Egy nagyhangú férfi – a kisbírók elkésett utódja – bömbölte bele a híg levegőbe: Piros sorozat 57-es a negyedik ablakhoz. Uramfia, én kék sorozat 54-est kaptam, mikor kerül rám a sor? Csakugyan voltunk ott vagy százan. Egy nő meséli, hogy tegnap egy kismama háromórás várakozás után elsírta magát, mert nem bírta tovább, WC-re kellett volna mennie, de nem áll a várakozók rendelkezésére illemhely. Mint mondta a történet mesélője, valahol kint könnyített magán végül is. Kint a parkban. Mindez a XXI. században, az EU keleti csücskén fordul elő.
Na hiszen, ennek a fele se tréfa. Unatkozás közben felfigyelek arra, hogy egy kiskorú tinédzser lány replikázik az egyik ügyintézővel, később főnökével, mert mint kiderült, aláhamisította saját szülejének a nevét kérelméhez. Lelepleztetett tehát a turpisság, s kidobással, perrel fenyegették meg a szégyentelen tinit. Igazuk volt. Én is így gondolom.
Nem szabad megengedni, hogy a gyerekek mindenféle trükközésekhez szokjanak, mert esetleg később pozícióba kerülve is folytatják a trükközést: kérés és felhatalmazás nélkül eladják a fejünk fölül a házat, el az egészségügy épületeit, berendezéseit, nem törődve azzal, hogy gátlástalan intézkedéseik következtében hatalmas fennakadások, ellátatlanságok, komforttalanságok, technikai visszacsúszások, embertelen körülmények alakulnak ki, megnyomorítva a társadalom nagyobb hányadát, mintegy visszavetve őket vagy száz évvel korábbi állapotok közé.